Kis megnyugvás

Az előző hetek hajszája véget ért. Visszaszereztük Jakubot úgy, hogy nem esett baja senkinek sem. Emellett pedig új kapcsolatot szereztünk, ami nem kis előny számunkra, mert a társbandánknak is a férfival van egy rendezetlen ügye. Így már nem csak mi vadászunk a fejére, és ez a tény megnyugvással tölt el minket. Ezt az állapotot viszont egy hosszú eseménysorozat eredményeképp értük el. Most van időm, tehát elmesélek mindent.

 Először is, miután elbújtunk a bunkerban, rájöttünk, hogy nincs se pénzünk, se kajánk. Így tehát kénytelenek voltunk kimozdulni. Mivel Oxánát és a többieket sehogy sem tudtuk elérni,  az első utunk haza vezetett. Nagy meglepetésünkre a ház ajtaja nyitva állt és üresnek tűnt. Ezért bementünk. A lakás belsejében semmi sem változott. Az idegenek nem dúlták fel, nem loptak el semmit, valószínűleg nem is kutakodtak. De akkor meg mi a fészkes fenéért törtek úgy rám? Tíz percig ezen gondolkodtam, mikor egy halvány gondolatfoszlány beverekedte magát a fejembe. Lehet, hogy nem is nekem akartak ártani, hanem valaki másnak. Ebben az esetben ki kell derítenünk, hogy kinek. Erre az akcióra természetesen nem volt energiánk, se időnk. Inkább hagytam a francba a gondolataim és elmentem valami friss kajáért.

 Délutánra sokkal jobban lettünk, kezdtük reálisan látni a körülöttünk folyó dolgokat. Azon elmélkedtünk, hogy mit rontottunk el a keresésben, mert kizárt dolog, hogy Jakubot messzire vitték volna ezek a micsodák. Éppen én tartottam egy végtelennek tűnő monológot arról, hogy miért kéne megnéznünk megint a helyeket, mikor betoppant az egyik idegen. Amint meglátott minket, bepánikolt, el akart menekülni. Csakhogy mi gyorsabbak voltunk és elcsíptük. Pár perc múlva már teljesen máshogy nézett ki minden a házban. Az ajtót eltorlaszoltuk, az idegent lekötöztük és odabilincseltük az ágyhoz, én pedig Greg késkészletével a kezemben, vigyorogva ültem a vendégünk előtt a padlón. Mellettem állt Greg, a szokásos érzelemmentes arcával fürkészett minket. Én pedig úgy döntöttem eljött az idő, és elkezdtem faggatni.

Hamar rájöttem, hogy magyarul hiába beszélek neki, úgy sem ért, úgyhogy átváltottam angolra. Azt nagy nehezen felfogta, de amit ő mondott, azt szinte lehetetlen volt megérteni. Annyit sikerült kinyögnie, hogy nem akarnak minket bántani és tudja, hogy merre van Jakub és jól van, gondolkodnak róla. Ezután megkértem, hogy vigyen el hozzá. Látszott rajta, hogy nagyon nem értékeli az ötletem, de a kések és a mellettem álló Greg hatására bár vonakodva, de igent mondott. Hamarosan útnak is indultunk. Nagyon lassan haladtunk, mert nem akartuk, hogy esetleg megszökjön vagy kellemetlenségeket okozzon az idegen. Végül kikötöttünk a szállodánál. Kezdtem gyanítani, hogy csak az időnket húzza és szenved velünk, de hagytam, hogy vezessen. Ekkor történt az, amire nem számítottam. Megállt a szálló ajtajában és felcsengetett, a következő pillanatban pedig már a lépcsőket másztuk. Utána bementünk a 6-os számú lakásba, és ott volt Jakub.

 Teljesen egészségesen, sérülésmentesen és vidáman. Mellette pedig Oxána állt, egy kávéscsészével a kezében. Nagyon megörültek nekünk. Mi is boldogok voltunk, hogy látjuk őket, de totál értetlenek lettünk hirtelen. Nem állt össze a kép. A zavart észrevette rajtam a rendőrnő, úgyhogy elkezdett magyarázni. A dolgok lényege az volt, hogy ez egy titkos észt banda, mely gyilkosokat kutat fel és végez velük. Jelenleg a férfit keresik ők is egy pár évvel ezelőtti tagjuk halála miatt. Kinyomozták, hogy mi is ugyanazt az embert keressük, és túlságosan közel járunk a megoldáshoz. Olyannyira, hogy az ember tud rólunk. Tehát nagyon nagy veszélyben vagyunk. A bandának sikerült megtudnia, hogy a gyilkos első számú célpontja Jakub. Ezért úgy gondolták, hogy a srácot egy darabig eltüntetik, úgy, hogy még mi se tudjunk róla, így a férfi majd szépen békén fog hagyni minket. Azt viszont nem kalkulálták be, hogy mi nem teljesen amatőrök vagyunk és keresni fogjuk a barátunkat. Mikor erre rádöbbentek, úgy határoztak, hogy a tudtunkra adják a dolgokat. Viszont erre nem került sor, mert mi tudtuk, hogy ők vitték el Jakubot és azt gondoltuk, hogy ellenünk vannak. Így amikor a múlt héten beszélni akartak velem a házba és elfutottam.

 Szerencsére megbocsátottak nekünk a kis kínzásért, azt mondták ők is így tettek volna. Estefelé pedig megbeszéltük a további teendőket. Úgy állapodtunk meg, hogy Jakub itt marad a szállodában, a többiek viszont hazajönnek és tovább folytatjuk a férfi felkutatását.