Az előző részt ott fejeztem be, hogy Cobbler is csatlakozott hozzánk. A következő pár nap alatt többször is bebizonyította, hogy igenis közénk való. Keresett, kutatott, rendkívül sok hasznos információt szerzett nekünk. Emellett összehangolta Daniel és Dave munkáját, így teljes joggal állíthatom, hogy egy profi csapat lett hármójukból.
A hét első felében mi csak lustultunk és relaxáltunk. Büszkék voltunk magunkra, hogy nem történt semmi rossz dolog lassan két hete. Kedden sétáltunk egy hatalmasat a városban. Természetesen nem ok nélkül. Úgy véltünk, attól még, hogy most éppen nem történik semmi, a titkos ellenségünk forral valamit. Mi pedig ezt megakadályozhatjuk, csak kicsit jobban oda kell figyelnünk a környezetünkre. Ugyanis nem tudjuk, hogy ki ő, így akármikor belé futhatunk. Biztos vagyok benne, azonnal felismernénk.
Nem csak mi kezdtünk el szaglászni a férfi után, az újdonsült tagok is így tettek. Cobbler vezetésével tettek egy kört a városban. Nagyon élvezték a rejtett helyek felkutatását, az egyik ilyet ki is nevezték DCD bunkernak (Dave, Cobbler, Daniel). A rejtélyes alakról viszont ők sem találtak semmit, akkor.
Csütörtökön nagyon untuk magunkat, ezért úgy döntöttünk, megint elmegyünk kirándulni. Ezúttal egy állatkertbe mentünk. Mi, magyarok, elég furának tartottuk a dolgot, mert rengeteg állatot ismerünk, meg állatkertbe általában iskolás csoportok szoktak menni. De tekintettel arra, hogy egy teljes mértékben nemzetközi csapat vagyunk, belementünk a dologba. És nem bántuk meg. Jakubnak megint volt egy kisebb műsora az állatsimogatóban. A tyúkokat persze felismerte, óvakodott is tőlük, de a kecskével nem tudott mit kezdeni. Oxána szintén most járt először ilyen helyen. Neki az oroszlánok tetszettek a legjobban, ezért eléggé elkeseredett, mikor közöltük vele, hogy őket nem lehet megsimogatni. Aznap Dave is velünk tartott. Ő már volt állatok között, de nagyon jól érezte magát köztünk.
A következő napon vagy délig aludtunk. Ez szemmel láthatóan jót tett mindenkinek. Látszódott, hogy visszatért az erő mindenkibe. Ennek örömére délután nekiindultunk túrázni. Ekkor a városszéli erdőket kutattuk át. Végre nem eredménytelenül. Ennyire sikeres missziónk rég volt már. Ugyanis az történt, hogy a déli erdőben találtunk egy kunyhót. Kicsit meg is lepődtünk, hogy mit keres ez itt. Elég jó kedvünk volt, így nem gyanakodtunk, elhatároztuk, hogy benézünk, hiszen kintről nagyon meghittnek tűnt. Amit odabent találtunk, az viszont egy cseppet sem volt az.
Egyenesen patkányék búvóhelyére bukkantunk rá. A kis ház belsejében pedig minden teli volt undorító dolgokkal. Nagyon gyorsan déja vunk lett. Eszünkbe jutott a vasúti "itt egy fej, ott egy láb" kalandunk. Emiatt azonnal megugrott a veszélyérzetünk. De szerencsére nem történt semmi, mert a házigazdák nem tartózkodtak otthon. Mi viszont bravúros módon lefotóztunk mindent, és kihívtuk a rendőrséget.
Ők a helyszínelés alatt megállapítottak egy két dolgot, de az minket nem érdekelt. Nekünk mindössze pár cucc kellett. Egészen pontosan a patkányképű kése, és a férfi bárdja. Ez a két fegyver már régóta izgatott minket. Oxána egy óra huzavona után kiharcolta, hogy megtarthassuk őket. Így teljes büszkeséggel vonultunk haza. Úgy éreztük, ez volt az a nap, amikor minden összejött a férfi és a társa ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése