Aztán valaki megragadott hátulról. Küzdöttem, ahogy csak bírtam, de erősebb
volt. Még hallottam a társam üvöltését, majd elsötétült minden...
Később egy körülbelül 10 négyzetméteres garázsban tértem magamhoz. Fel sem
kellett mérjem a helyzetem, anélkül is tudtam, mi történt. Patkány valahogy
kiszúrt minket, míg Larinával voltam telefonált a férfinak, aztán tőrbe csaltak
minket. Nagyon szépen kifundálták a dolgot. Ez dühített.
Nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy csak úgy elraboljanak, mikor úgy hittem,
lépéselőnyöm van. Ahhoz meg pláne nem, hogy többedmagammal toljanak ki és
ráadásul miattam.
Egy darabig rágódtam ezen, majd rájöttem, hogy semmit nem érek vele. Amúgy is
nagyon szívesen farkasszemet néztem volna a férfivel végre, lett volna hozzá
egy-két kérdésem, holott tudtam, nagyon csúnyán meg fognak kínozni utána. A
bajom az Johhny volt. Őt is belesodortam a dologba. Neki igazából ez volt az
első alkalom, hogy túszul ejtették. Nem tudtam, hogy fogja viselni, aggódtam
miatta. Féltem, hogy megölik. Aztán kiderült, elég lett volna magamat félteni, mert,
hogy is mondjam, elég nagy meglepetést okozott a gyerek.
Úgy bő három órával utánam ő is magához tért. Először nem tudta hol van,
majd megpillantott és káromkodott egy hatalmasat. Erre kitört belőlem a nevetés.
Majd belőle is. Gyorsan tisztáztuk a helyzetet. Nem volt bonyolult, mindössze
elmondtam, hol vagyunk, és mit kell tennünk sürgősen. Ez elméletben istenien
hangzott, csak sajnos kivitelezhetetlen volt. Ugyanis azt mondtam neki,
sürgősen meg kell szöknünk innen, mert ki fognak nyírni. A probléma az volt,
hogy lekötöztek mindkettőnket. Ezzel pedig nem nagyon tudtunk mit kezdeni. De
szerencsére jött a Patkány és ez a gondunk megoldódott.
Máig nem fogom fel, hogy mi is történt pontosan, de a végeredmény a lényeg.
Ami nekünk lett kedvező. Mert hát besétált a garázsba a hőn szeretett
ellenségünk, majd kérdezgetett Johhnytól, aki próbált mindig a lehető
legflegmábban válaszolni. Erre Patkány elvigyorodott, majd megkérdezte a
társam, hogy ha lazít a kötelén, szívesebben beszélget e vele. Ezen majdnem
felröhögtem, de nem tudtam. Ugyanis a kérdés után olyan dolog történt, amire
egyikőnk sem számított.
Nem tudom miért csinálta, de megtette. A rágcsálóképű majdnem teljesen
eloldotta Johhny kötelét majd megölelte. Ezen totál lefagytam. Lehet, pont ez
volt a célja, hogy eljátssza a jóindulatút, majd ledermeszt minket. Szerencsére
nem jött be neki.
Én persze kiakadtam a dolgon rendesen, de hála a magasságosnak a barátom
észnél volt. Először elmosolyodott, mint akinek tetszik a dolog, még egy halk
nevetést is megeresztett, majd a következő pillanatban lábai közé vette a
bűnöző fejét, megragadta és egy nagy lendülettel tekert rajta egy hatalmasat.
Olyat roppant Patkány feje, hogy még nekem is fájt. Aztán csak lestem. Nagyon
meglepett a dolog. Ezt nem gondoltam volna az újdonsült bandatagról. (Jó,
sejtettem, hogy erős, de ennyire?! )
Aztán fél perc alatt kiszabadult a kötélből. Igazság szerint, ez már
gyerekjáték volt neki, azután, hogy eljátszotta, mennyire örül Patkány
ölelésének.
Miután arrébb vonszolta a dögöt, rohant hozzám. De én közöltem vele, hogy
hagyjon ott, siessen vissza a többiekhez és hozza őket, mert ha elég gyors,
akár véget is vethetünk az ügynek. Ez feldobta, azonnal el is iszkolt a
helyszínről, én pedig ott maradtam egyedül és vártam.
Vártam, hogy ki ér ide előbb. A bandánk vagy a férfi. Volt időm gondolkodni
mindkét eshetőségen. Egyikben azonnal meghaltam, a másikban a férfi halt meg.
Csak reménykedni tudtam, hogy Oxánáék érkeznek meg hamarabb. Na, meg azon is
elmélkedtem, hogy vajon Patkány csak elkábult, vagy meg is halt. A szívem
mélyén nagyon reméltem, hogy nem élte túl a támadást. Tény, hogy utána Johhnyt
simán meg lehetett volna vádolni gyilkossággal, de ez nem érdekelt. Bíztam a
csapatban és a lengyel rendőrség jóindulatában. Tavaly ők sokat segítettek
nekünk.
Aztán egyszer csak nyílt az ajtó és mögötte felbukkant Johhny. Nagyon
megörültem. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat és elmosolyodtam. Ez az
állapot tartott körülbelül tíz másodpercig. Aztán a vigyorom azonnal lehervadt,
mert megláttam a srác mögött a férfit egy hatalmas baltával a kezében. Üvölteni
akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Előre láttam, mi fog történni.
Visszaszámoltam magamban. Egészen konkrétan láttam, Johhnynak hány másodperce
van hátra.
A férfi rám vigyorgott, aztán Johhny is, de, csak mert nem látta, mi van
mögötte. Hirtelen eltorzult az arcom és könnybe lábadt a szemem. Nem akartam
elhinni, hogy ennek így kell történnie. Egy új barátot szereztem, körülbelül
egy hónapra, ez futott át a fejemen utoljára.
Míg ezek lejátszódtak bennem, a férfi a magasba emelte fegyverét és lesújtani
készült. Erre azonban nem került sor. Ugyanis egyszer csak megakadt és
összeesett. Igen ám, csak a balta akkor már a magasban volt. Így az a
gravitációnak hála, leesett, és agyoncsapta Johhnyt. Én pedig besokalltam.
Elájultam az idegtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése