Először is, elnézést. Bocsánat....
Nagyon sajnálom, hogy nem írtam, több mint egy hónapig. Nyilván azt hittétek,
elvesztem. Szerencsére nem, bár közel álltam hozzá. Ugyanis az elmúlt hetekben
végrehajtottunk egy pokoli nehéz küldetést, melynek során kismilliószor
kutyaszorítóba kerültünk.
Ráadásul totál összevisszaság volt a szervezés, mind az egyesület, mind a mi
részünkről. Szokás szerint, az első pillanattól kezdve semmi sem úgy történt,
ahogy előre megterveztük. De azt hiszem, ezt már megszoktuk és nem is vártunk
mást magunktól. No, de mindent szépen sorjában mondok el. Kezdem a legelején.
Moralez meggyilkolása után vagy két hétig ugyanaz az álmom volt. Minden
egyes éjszaka találkoztam vele és mindannyiszor megölt. Remélem, nem kell
mondanom, mennyit tudtam aludni...
A tizennégy nap pihenőidő alatt egy kicsit sem tudtam szunyálni, illetve lazítani.
Ez nagyon megviselt. Nap, mint nap totál idegbeteg voltam. A többiek meg, hol
aggódtak miattam, hol szívattak. Például Oxána minden este benyugtatózott, és
reménykedett, hogy végre aludni fogok. Larina minden órában megkérdezte, hogy
vagyok.
Velük ellentétben Greg, vett nekem egy üveg Jack Danielst. Vigyorogva átadta,
én pedig elszörnyedtem, mikor megláttam a márkát. Majdnem összeestem, akkora
görcsbe rándult a gyomrom. Aztán megállapodtunk abban, hogy ez egy nagyon rossz
poén volt és többet nem csinál ilyet.
Mikor vége lett a második hétnek, elmentünk a központba. Már nagyon izgatottak
voltunk a következő akciónk miatt. Rengeteget találgattunk, hogy merre fognak
majd küldeni minket, de igazából egyikünk sem tudhatta biztosra. Így
kénytelenek voltunk kivárni azt, hogy a szervezet hivatalosan közölje velünk a
dolgokat.
Először gratuláltak nekünk az első fordulóban nyújtott teljesítményünkért, majd
ünnepélyesen kineveztek engem a következő missziónk vezetőjének. Ezután
kijelöltem a négy kísérőm. Magam mellé állítottam Jakubot, Oxánát, Medát és
természetesen Greget. Úgy gondoltam, ha már mennem kell, jöjjön velem minimum
két tapasztalt bűnözővadász, plusz legyen olyan ember is, aki fel tudja dobni a
hangulatot, ha olyan van. A döntésem után elégedetten állapítottam meg, hogy
Greget leszámítva ősi csapat vagyunk. Már anno', mikor Kampóst üldöztük, akkor
is ebben a felállásban dolgoztunk.
A délután csúcspontja pedig az volt, mikor a verseny biztos elénk tárta az
összes információt. Hamar bebizonyosodott, tényleg hideg vidéket néztek ki
számunka.
A célpontunk egy Miroslav Milnovszkij nevezetű orosz úriember lett. Két év
alatt több mint 20 milliárd dollárt sikkasztott el. Emellett minimum negyven
bankárt megöletett. A szervezet szerint ő az orosz maffia mindenkori
atyaúristene.
"A feladatuk pedig nem más, mint elkapni és jogi úton elintézni őt."
-mondta a főnökünk. A jogi úton való elintézéstől, őszintén bevallom,
libabőrös lettem. Még az életben nem csináltunk ki senkit bíróságon. Fogalmam
nem volt, hogy fogjuk ezt megoldani.
Totál kétségbeesetten mentünk haza. Halványlila gőzünk nem volt arról, hogy
birkózunk meg a feladattal. Aztán pár óra múlva lehiggadtunk. Elhatároztuk,
akármi is lesz, mi mindent megteszünk, amit tudunk.
Ezért a következő napot alapos bevásárlással töltöttük. Oxy vett egy csomó
ügyészi könyvet, jogtárakat. Meda elment téli ruhákat beszerezni, én pedig
edzettem a srácokkal.
Úgy voltunk vele, felesleges húznunk az időt, jobb minél hamarabb túlesni a
dolgon.
Ezt a felfogást a többiek is osztották, így már két nappal a küldetés megkapása
után útnak indultunk.
Egy reggeli fapados repülővel szálltunk fel, mondván, reszkess Oroszország,
jövünk.
Ami aztán történt, az maga volt a döbbenet.
Út közben felhívtak minket, hogy átirányítják a gépet, mert mégsem a
Miroslav lesz a leendő áldozatunk. A hírre Oxána teljesen kiakadt. Kiosztotta a
versenyszervezőt, hogy milyen dolog ez, már felkészültünk, téli ruhánk van,
orosz állampolgárságunk, ők pedig csak úgy elküldenek egy másik vidékre.
Erre a szervező csak annyit mondott, hogy emiatt nem kell aggódnunk, szintén
hideg helyre megyünk, mindössze pár országgal arrébb. Ugyanis a személy, akit
el kell kapnunk, Brian "Jörg" Ivanics, aki egy svéd
elmegyógyintézetből szökött meg egy hónapja.
Annyira veszélyes bűnöző, hogy mióta elszabadult, retteg az egész ország. Ja,
meg már három delegációt is odaküldtek megállítani, csak az egy hétnél egyik
csapat sem bírta tovább. A jómadár az összes holttestet elpostázta a
szervezetnek. (Ebből is látszik, baromira nem fél tőlük.)
A telefon után csak füstölögtünk. Egy viszonylag nehéz, de veszélytelen
küldetésből átirányítottak minket majdnem hogy a biztos halálba.
Mikor picit megnyugodtunk, elkezdtünk agyalni. Ugyanis a bűnöző neve ismerős
volt valahonnan. Gyorsan elő is kaptam az telefonom és rákerestem. Aztán egy
hatalmas káromkodás hagyta el a szám.
Rájöttem, hogy ki ő. Leesett, miért olyan ismerős a neve. Ugyanabban a
pillanatban Oxána és Meda is megvilágosodott. Ők is elborzadtak.
Ugyanis a férfi, akit ránk osztottak, nem más volt, mint Kampós. Aki
kiszabadult az intézetből és tombolt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése