2013. november 17., vasárnap

Készülés az első bevetésre

A balesetem utáni hétből nem sok mindenre emlékszem. A napjaim egyik felét kómában töltöttem, másik felét pedig tudatos alvással. Így jóformán jogos az emlékezetkiesés.
Azonban, úgy öt nappal ezelőtt úgy vélték a kórházi dolgozók, jól vagyok és kiengedtek. Ennek nagyon örültem. Elég ijesztő volt egy idegen Mexikói intézményben infúzióra kötve feküdni, miközben az orvosok beszédéből egy mukkot nem értettem. A velük való találkozások során sokszor megfordult a fejemben, hogy arról beszélgetnek, miként tesznek el majd láb alól. Szerencsére szó sem volt erről, csak nagyon beparáztam a heves artikulálástól és spanyol beszédstílustól.


Otthon egy hatalmas szidással fogadtak. Nem lepődtem meg. Sőt, a helyükben meg is ütöttem volna magam. Hisz előre megbeszéltük, nem keltünk feltűnést, messziről elkerüljük a hivatalos intézményeket (kivéve az iskolát), és szépen csendben eléldegélünk, amíg nem szól az intézet, hogy akció van. Ezzel szemben én egy hónapon belül agyrázkódást szenvedtem, több mint egy hetet feküdtem egy kórházban és minimum két ember tud rólunk. Egész jól összehoztam....
Miután jól lehordtak, megérdeklődték, hogy vagyok, mikor tudok ismét csinálni valamit. Elmondtam, egy hónapig semmi megerőltető mozgás, tesióra, iskola. Erre Oxána szeme felcsillant. Nem értettem, miért, úgyhogy meg is kérdeztem azonnal. 
Elmesélte, két napja járt náluk egy követ a szervezetből. Megkaptuk az első megbízásunkat. És mivel én "beteg" vagyok, van igazolásom az iskolából való hiányzásra, velem már nem kell bajlódni, így én tuti benne leszek az első csapatban. (Úgy tűnik, az ember vadászat nem tartozik a megerőltető mozgásformák közé a rendőrnő felfogásában..)

Természetesen nem utasítottam vissza a kötelező ajánlatot. Megörültem, hogy az első akciónkban benne lehetek. Ezért azonnal további információkat kértem a többiektől a dologgal kapcsolatban. Ők pedig mindenről tájékoztattak. Már amennyit tudtak....
Elég hiányos volt az ismeretük. De állítólag mindössze ennyit mondtak nekik a panelban, hogy Chilébe fogunk utazni, ahol egy fővárosi bandavezért kell majd megállítanunk. Emellett elég határozottan felhívták a figyelmünket arra, hogy az Uruguayi csapatot pár hete küldték oda, öt nap alatt mind odavesztek. Tehát nagyon legyünk óvatosak.


Azóta kicsit kutakodtunk a bűnöző kiléte iránt. Találtunk róla pár dolgot, melyek elég aggasztóak. Például, a kontinensen ő vezeti a gazemberek listáját, átlagban heti két gyilkosságot és három lopást követ el, az áldozatait a legkülönbözőbb módszerekkel végzi ki. A cikkek szerint szeret játszani az emberi testtel. Tehát nem elég, hogy egy csaló, még egy kegyetlen orgyilkos is.
Ezek után úgy döntöttünk, a szokottnál is erőteljesebben felkészülünk az akcióra. Greggel, a tiltásom ellenére is, elkezdtünk lejárni a konditerembe edzeni. Persze nem bírtam sokáig emelgetni a súlyokat, így javarészt a fegyverek forgatását tanultuk. A panelban rengeteg volt. Ő mindenképp lőfegyvert szeretett volna, én pedig kiszúrtam magamnak pár nagyon szimpatikus kést.
Neki rengeteg tapasztalata volt vágó fegyverekkel, így segített nekem megtanulni használni őket, én pedig segítettem neki a célzás pontosságát fejleszteni. Tegnap mindketten sikeresen letettük a központi vizsgát és megkaptuk az eszközöket. (Ugyanis a szervezet csak úgy ad ki emberi élet kioltására alkalmas tárgyat, hogy az illető, aki használni szeretné azt, bebizonyítja a testületnek a hozzáértését.)


Tegnap meghoztuk a végleges döntést. A Chilei akciót Oxána vezeti, Greg, Cobbler, Meda és én pedig "kísérők" vagyunk. Holnap délután indulunk vonattal. A szervezet már lefoglalt nekünk egy szállást a városban. A gyilkos előkerítésére és elfogására kapunk két hetet. Ha teljesítjük a küldetést, továbbjutunk a következő fordulóba, közelebb kerülünk a fődíjhoz. És egy hónapig biztosan nem zaklatnak majd minket. Ugyanis a gyilkost nem mi húztuk ki a testület kalapjából, hanem az előttünk lévő csapat elbukott. Ilyenkor, ha teljesítjük a küldetést, bónusz pihenőt kapunk.
Viszont ha nem, kiesünk és valószínűleg meghalunk.


 Remélem, képesek leszünk rá.... Szorítsatok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése