Sziasztok! Ismét jelentkezem. :)
Sajnálatos módon az elmúlt hónapban nem volt lehetőségem életjelet adni a
csapatról, ugyanis egy balul elsült küldetés után három hétig fekvésre voltam
ítélve, majd még két hétig gipsz volt a kezemen. Aztán végre levették rólam a
cuccokat, így már képes vagyok gépelni.
Még az előző részben ígértem, beszámolok egy köztes megbízásunkról, amit
sikeresen elvégeztünk. Ám úgy gondolom, az a misszió tényleg csak hosszú volt,
mintsem izgalmas, így inkább a legfrissebb élményeinkről mesélek ebben az
epizódban.
(A "hosszú" küldetés után egyébként megint pihenőt kaptunk, majd
még egy könnyed akcióban vehettünk részt, melyet Jakub, Drake, Cobbler, Larina
és Justas teljesített.)
Az ominózus feladatot pontosan 7 hete kaptuk. Indiába kellett mennünk a
Rally világkupa ottani fordulójára, és el kellett kapnunk azt a bizonyos versenyzőt,
aki már évek óta eltette láb alól a vetélytársait.
A kiosztott küldetést viszonylag gyorsan, egy hét alatt, bőven a határidő lejárta előtt el is
végeztük (köszönhetően annak, hogy a gyilkos személyét nem ott kellett
kiderítenünk, hanem biztos forrásból tudtuk már indulás előtt), ám hatalmas
árakon. Nagyon veszélyes helyre mentünk, ennek megfelelően nem kíméltük
magunkat, rengeteg sérülést szereztünk, többen maradandót.
(Egészen konkrétan Greg mankóval tud csak járni, Johhny két hétig kómában
feküdt, nekem pedig most vették le a gipszem.)
Így utólag belegondolva azt kell mondjam, nem biztos, hogy megérte ez
nekünk, ugyanis nemsokára kapjuk az újabb megbízást. És már nem engedhetjük meg
magunknak, hogy gyengék legyünk, hiszen már csak négy(!) csapat van versenyben.
Az egész úgy kezdődött, hogy a szokásosnál hamarabb, már reggel hétkor
telefonáltak a központból. Nem tudtuk mire vélni a szervezők szokatlan
behívóját, de nem elmélkedtünk rajta sokat.
Egy órán belül közölték velünk agyászos tényt. A Kanadai csapat elvérzett,
megkapjuk a küldetésüket.
Szépen elmondták, hová fogunk menni és mennyire sürgős a dolog.
Mikor ezzel megvoltak, puszta kíváncsiságból megkérdeztem, a Kanadaiak
bicskája tört -e bele ebbe a feladatba elsőnek. Itt elkomorodtak. Aztán
bevallották, az északiak előtt hat(!!) csapat is kudarcot vallott a Rally
világkupán.
Ez a szám nem gyengén sokkolt minket, ám úgy éreztük, mivel egyre kevesebben
vagyunk esélyesek a díjra, már nem hátrálhatunk meg. Meg hát, Oxána is a
folytatás mellett lenne. Úgy voltunk vele, ha eddig már eljutottunk, miatta is
végigcsináljuk. Vagy nyerünk, vagy mind meghalunk...
Nem adtak sok időt felkészülni, kénytelenek voltunk egy hét alatt
összeszedni magunkat. (Az összeszedés alatt az öt ember kijelölését és
fizikailag fitt állapotba hozását értem.)
Mivel elég veszélyesnek harangozták be az aktuális küldetést, úgy gondoltam,
Indiába a legerősebb csapattal megyünk.
Így magam mellé állítottam a lassan már "security" címet érdemlő
Greget, a vakmerő Johhnyt, a csapathoz mindig hűséges Jakubot, illetve
meghívtam Jacket (ő az a srác, akivel két éve szilvesztereztünk. Azért hívtam,
mert eszembe jutott, nagy autóverseny megszállott, illetve régebben versenyzett
is, így nagy hasznunkra lehet.)
Az előkészületi hét során végig edzettünk, terveztünk, illetve
pénteken megérkezett Jack. Örömmel vállalta a szerepét a tervünkben. Mely az
volt, hogy beszállunk a versenybe. Az eddigi csapatok szponzorként próbálták
eladni magukat, minden egyes alkalommal. Ez szerintünk nevetségesen hamar
feltűnt a "mészárosnak" Ezért úgy gondoltuk, hogy ne tűnjünk
fel neki, kénytelenek leszünk versenyzőként érkezni. De nem ám újként.
Még a hét során a szervezettel lebeszéltük, hogy az egyik csapat helyére
állunk be, így a stáb létszámában nem lesz változás.
Sajnos az szóba sem jöhetett, hogy az adott versenyző csapatának a színében
besétálunk, lecsapjuk a fickót és idehozzuk, ugyanis az egész istálló egy
bűnszervezetbe tartozott, a pilótájuk csak a végrehajtó volt. Így
legkézenfekvőbbnek az a megoldás tűnt, hogy majd menet közben csapunk le.
Kicsit érthetőbben megfogalmazva, csalinak állunk, megvárjuk, míg a gazfickó becserkész
minket, aztán kivillantjuk a fogunk fehérjét. Hatalmas mázlink volt, ugyanis a
tervünk nagyon hamar bejött.
Kedden érkeztünk a helyszínre, megismerkedtünk a rally világával, a fontosabb
elnökökkel, szervizesekkel. Nem volt sok időnk megtanulni a legfontosabb
dolgokat, ugyanis szerdán már kezdődtek az időmérő edzések.
Társunk az első futamon közepesen teljesített. Nagyon reméltem, ez nem tűnt fel
senkinek, ugyanis a pilóta, aki helyére a barátunk érkezett, éppen vezette a
bajnokságot.
Csütörtökön újabb próbatétel következett. Míg Jack egyre jobban tette a dolgát,
mi egy kicsit körbeszaglásztunk a gyilkosok háza tájékán.
A gyanúsított csapat tábora teljesen hétköznapinak tűnt. Mi azonban
biztosra vettük, valami emberölésre is alkalmas eszközt rejtegetnek. Ezért
aztán észrevétlenül, ám tüzetesen megvizsgáltunk mindent, amit ott láttunk. Egy
órán keresztül kutakodtunk, ám eredménytelenül. Őszintén meg kell, mondjam,
eléggé le voltunk döbbenve, hogy semmi gyanúsat nem találtunk. Még egy dugi
pisztolyt sem. Az idő viszont sürgetett, így elkeseredetten visszamentünk a
saját táborunkba és megvártuk, míg barátunk befejezi az edzést.
Ebéd közben elmeséltük a kalandunkat és azon tanakodtunk, hol hibáztunk.
Felmerült bennünk az is, tudják, kik vagyunk, és esetleg már fel is készültek
ránk. Ebbe belegondolni is rossz volt, de sajnos nem volt alaptalan a felvetés.
Hiszen előttünk pontosan hét csapattal végeztek már. Ez nagyon ordító szám
volt. A frászt hozta ránk.
Aztán este totális pánikba estünk. Kaptunk egy névtelen telefonhívást, melyben
egy robot hangjával közölték velünk, hogy ha nem húzunk vissza azonnal
Mexikóba, mi leszünk a 8. delegáció, mely ezen a küldetésen vérzik el.
Szombatig adtak nekünk haladékot lelépni.
Hajnalig agyaltunk azon, mit lépünk. Végül sok tépelődés után úgy döntöttünk,
maradunk és kockára teszünk mindent, szembeszállunk Jürgenékkel, és
megpróbáljuk megfékezni őket.
