Felfordulások Part 2 (Békés napok, Cobbler csapatvezérré válása)

Az előző részt ott fejeztem be, hogy Cobbler is csatlakozott hozzánk. A következő pár nap alatt többször is bebizonyította, hogy igenis közénk való. Keresett, kutatott, rendkívül sok hasznos információt szerzett nekünk. Emellett összehangolta Daniel és Dave munkáját, így teljes joggal állíthatom, hogy egy profi csapat lett hármójukból.

A hét első felében mi csak lustultunk és relaxáltunk. Büszkék voltunk magunkra, hogy nem történt semmi rossz dolog lassan két hete. Kedden sétáltunk egy hatalmasat a városban. Természetesen nem ok nélkül. Úgy véltünk, attól még, hogy most éppen nem történik semmi, a titkos ellenségünk forral valamit. Mi pedig ezt megakadályozhatjuk, csak kicsit jobban oda kell figyelnünk a környezetünkre. Ugyanis nem tudjuk, hogy ki ő, így akármikor belé futhatunk. Biztos vagyok benne, azonnal felismernénk.

Nem csak mi kezdtünk el szaglászni a férfi után, az újdonsült tagok is így tettek. Cobbler vezetésével tettek egy kört a városban. Nagyon élvezték a rejtett helyek felkutatását, az egyik ilyet ki is nevezték DCD bunkernak (Dave, Cobbler, Daniel). A rejtélyes alakról viszont ők sem találtak semmit, akkor.

Csütörtökön nagyon untuk magunkat, ezért úgy döntöttünk, megint elmegyünk kirándulni. Ezúttal egy állatkertbe mentünk. Mi, magyarok, elég furának tartottuk a dolgot, mert rengeteg állatot ismerünk, meg állatkertbe általában iskolás csoportok szoktak menni. De tekintettel arra, hogy egy teljes mértékben nemzetközi csapat vagyunk, belementünk a dologba. És nem bántuk meg. Jakubnak megint volt egy kisebb műsora az állatsimogatóban. A tyúkokat persze felismerte, óvakodott is tőlük, de a kecskével nem tudott mit kezdeni. Oxána szintén most járt először ilyen helyen. Neki az oroszlánok tetszettek a legjobban, ezért eléggé elkeseredett, mikor közöltük vele, hogy őket nem lehet megsimogatni. Aznap Dave is velünk tartott. Ő már volt állatok között, de nagyon jól érezte magát köztünk.

A következő napon vagy délig aludtunk. Ez szemmel láthatóan jót tett mindenkinek. Látszódott, hogy visszatért az erő mindenkibe. Ennek örömére délután nekiindultunk túrázni. Ekkor a városszéli erdőket kutattuk át. Végre nem eredménytelenül. Ennyire sikeres missziónk rég volt már. Ugyanis az történt, hogy a déli erdőben találtunk egy kunyhót. Kicsit meg is lepődtünk, hogy mit keres ez itt. Elég jó kedvünk volt, így nem gyanakodtunk, elhatároztuk, hogy benézünk, hiszen kintről nagyon meghittnek tűnt. Amit odabent találtunk, az viszont egy cseppet sem volt az.
Egyenesen patkányék búvóhelyére bukkantunk rá. A kis ház belsejében pedig minden teli volt undorító dolgokkal. Nagyon gyorsan déja vunk lett. Eszünkbe jutott a vasúti "itt egy fej, ott egy láb" kalandunk. Emiatt azonnal megugrott a veszélyérzetünk. De szerencsére nem történt semmi, mert a házigazdák nem tartózkodtak otthon. Mi viszont bravúros módon lefotóztunk mindent, és kihívtuk a rendőrséget.
Ők a helyszínelés alatt megállapítottak egy két dolgot, de az minket nem érdekelt. Nekünk mindössze pár cucc kellett. Egészen pontosan a patkányképű kése, és a férfi bárdja. Ez a két fegyver már régóta izgatott minket. Oxána egy óra huzavona után kiharcolta, hogy megtarthassuk őket. Így teljes büszkeséggel vonultunk haza. Úgy éreztük, ez volt az a nap, amikor minden összejött a férfi és a társa ellen.

Felfordulások PART 1 (Cobbler)

Az utóbbi két hét alatt teljesen felfordult minden. Új emberek jöttek-mentek, mi pedig nem győztük követni az eseményeket és a változásokat. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy ezt tovább nem viseljük. A plakátokat leszedjük, nincs szükségünk önként jelentkezőkre. Majd megoldjuk mi valahogy a gondunkat. 
Persze ezt a döntést azért elég nehezen hoztuk meg. De így utólag úgy érzem, jogos volt. Három hét alatt csupán két rendes, segítségünket szolgáló ember keresett meg minket. Nagyon csalódottak voltunk. Nem miattuk, mert ők tényleg mindent megtettek, hogy előrébb járjunk. Viszont a többi gyerek, aki hozzánk jött, egyszerűen egy fabatkát nem ért. Na de mindegy. Ezzel a bajjal ráérünk kicsit később is foglalkozni. Most újra beindultak az események a városban, ugyanis gyilkosságok történtek, emellett pedig van egy harmadik segítő esélyes ember.

Mindez úgy kezdődött, hogy a május elsejei ünnepség teljesen rendben zajlott. Egyetlen egy dolog sem zavarta meg a majálist. Hihetetlen érzés volt, hogy végre nem tesz nekünk keresztbe senki. Ezt meg is ünnepeltük este. Elmentünk grillezni, és elhívtuk magunkkal az ikreket is. Ők először nagyon csendesek voltak, de később feloldódtak.
Volt egy olyan érzésem az elején, hogy ők valami fogalomként tekintettek ránk eddig, most pedig itt vannak, beszélnek velünk, segítik a munkánkat. Biztos furcsa érzés lehetett nekik. 

A következő napok viszonylag csendesen teltek. Nem hallatott magáról a rejtélyes gyilkosunk. Öt új srác keresett meg minket azzal, hogy szeretnének közénk állni. Azonban elég hamar bebizonyosodott, hogy erről szó sem lehet. Mi nem olyan embereket kerestünk, akik csak menőzni akarnak azzal, hogy egy gyilkos hajszoló bandát informálnak, hanem olyanokat, akik kicsit komolyan is veszik a dolgot. A harmadik sikertelen próbálkozó után kezdett elegem lenni a dologból, úgy véltem én várok el túl sokat, úgyhogy átadtam a következő embert Danielnek. Ő viszont még rajtam is túltett. Ha én szigorú voltam, akkor ő brutális. Már a harmadik kérdése az volt a jelentkezőhöz, hogy egy támadás során, hogy reagálna, mit tenne. A gyerek válasza viszont nem elégítette ki, így hidegen elküldte. Csak ámultam a jeleneten. Ő pedig észrevette a reakcióm, és félve megkérdezte, hogy elrontott e valamit. Itt kaptam egy kisebb röhögő görcsöt és megnyugtattam, hogy sokkal jobb volt, mint vártam, és úgy érzem engem is lepipált. Ezért megkértem, hogy a többi jelentkezőt is ő faggassa ki. Ő pedig örömmel folytatta a dolgot.
Míg mi a bekerülni akarókkal szenvedtünk Greg és Oxána elmentek moziba. Rég voltak már együtt kettesben. Úgy véltünk, boldogulunk most nélkülük is, így menjenek csak és nyugodtan éljék ki magukat most. Dave pedig Jakubbal az oldalán elment átvenni pár fegyvert. Ugyanis Oxánának elege lett a szenvedésből, fogta magát és a litván társai segítségével rendelt nekünk egy rakás fegyvert. Talán ők kapták a legjobb feladatot. Én is szívesen mentem volna a dolgokért, de az erről döntő kocka kört elbuktam.

Úgy nagyjából négy napig így telt az életünk. Aztán jött az első akció. Egyik reggel az ikrek egy harmadik személy társaságában állítottak be hozzánk. A srácot Cobblernak hívták és azt mondta, hogy ismeri az ügyünket és egy gyanúsan hozzá kapcsolódó esetet szeretne nekünk elmesélni, ha érdekel minket. Természetesen azonnal összeszedtünk mindenkit a csapatból, mert jó hogy hallani szerettük volna a történteket. Az érdeklődésünket nem csak maga a tény váltotta ki. Eleve a gyerek beszédstílusa, személyisége is felkeltette az érdeklődésünket. Így végig hallgattuk.
Történetéből megtudtunk egy csomó mindent. Például azt, hogy a temetővel szemben lakik, egyedül él, a szülei külföldön laknak és dolgoznak. Ez kicsit meglepett, mert úgy vettem észre, hogy körülbelül egyidősek lehetünk, így ő is gimnazista. De nem foglalkoztam ezzel tovább, mert az eset leírását folytatta. Elmondta, hogy előző nap reggel sikolyokat hallott a temetőből. Úgy vélte, egy rossz vicc a dolog, valaki biztos szórakozik, ezért kiment, hogy elküldje a sikoltozót a fenébe.
Viszont amit ott látott, kicsit ledöbbentette. A temetőben éppen gyilkosságot követtek el. Az elkövetőkből csak annyit látott, hogy két férfi késekkel felszerelve. Az áldozat pedig egy számára ismeretlen kikötözött nő volt.
Pár pillanattal később rájött, hogy a nőt még nem ölték meg, csak szórakoznak vele. Vagdosták. A lába már úszott a vérben, éppen a karját készültek elkezdeni vágni, mikor közbelépett. Azt mondta, a nagyobb darab azonnal elfutott, a másik pedig ott maradt és farkasszemet nézett vele, majd rátámadt. Cobbler nem hagyta magát, pár perc alatt le is verte ellenfelét. Majd kicsit jobban megnézte magának. Tipikus patkányarca volt.
Ezután hívta a mentőket és őszintén reménykedett benne, hogy a nő nem veszít túl sok vért, míg kiérnek azok. A patkányt meg át akarta adni a rendőrségnek, de mire végzett a telefonálással, eltűnt.

A történet hallgatása közben sokatmondó pillantásokat váltottunk egymással. Ezt a fiú is érzékelte, így sejtette, hogy tényleg tudjuk, miről van szó. Éppen ezért minden apró részletet elmondott még. Mi pedig gondolkodás nélkül megkérdeztük, hogy van e kedve csatlakozni hozzánk.
Itt máris felborítottuk a gondolatmenetünket. Egyetlen kérdést nem tettünk fel neki, csak meghallgattuk, ahogy egy eseményt leír. Viszont ez éppen elég volt arra, hogy kiismerjük annyira, hogy biztosra vegyük, köztünk a helye.
Minden megvolt benne, amire szükségünk volt egy segítő személyében. Hidegen, tényszerűen közölt mindent. De azért látszott rajta, hogy érdekelte az áldozat sorsa, úgyhogy jó akaró ember. Emellett okos, nagyon jó döntéseket hozott az akciója során. 

Nagy örömünkre igent mondott, így a hét végére Cobblert is üdvözölhettük a csapatban.