Álom a jövőből

Előző beszámolómban említettem, hogy kiderült az igazság Jakubról. Mármint arról az emberről, akit mi a litván srácnak hittünk. Ugyanis Dorothy közölte velünk, hogy pár hete négy maszkos alak elvitte valahová az eredetit. Ezt a hírt elég vegyesen fogadtuk. Oxána totál kiakadt, és a nap hátralevő részében ott puffogott, hogy megmondtam, tudhattam volna, hogy nem ő az. Mi pedig kicsit megkönnyebbültünk, mert mégsem az eredeti Jakub változott meg és lett ilyen bunkó. Az viszont nekünk sem tetszett, hogy valami vadidegennel éltünk az utóbbi két hétben, aki akármikor végezhetett volna velünk. Sőt, még mindig itt van és meg is tehetné, csak most már figyelünk rá. Mert ugye nem mehettünk haza és közölhettük vele, hogy "Sorry, tudom, hogy eltettétek láb alól a barátunkat, most már elhúzhatsz." Úgy gondoltuk, a legjobb, ha titokban tartjuk a dolgot. Ugyanúgy viselkedünk vele, mint eddig, de odafigyelünk arra, hogy miket csinál. Emellett pedig elkezdjük keresni az eredeti Jakubot.

Az ötlettel nem volt gond, a kivitelezésével már annál inkább. Egész héten jártuk a várost, kerestük a barátunkat. Minden zugba benéztünk, de sehol semmi. És ekkor eszembe jutott valami. Az, hogy képes vagyok a jövőbe látni. Csak kell hozzá egy kis segítség, történetesen Shöle gyógyszerei, amiktől Svédországban totál kifeküdtem. Vadabbnál vadabb dolgokat álmodtam a kapszuláktól, de így utólag kiderült, hogy nem hülyeségeket. Ugyanis az álmok a jövőről szóltak. Megálmodtam Ty-t, a bandát, meg mindent. Ez ijesztő, lehet nem is volt túl jó ötlet, de akkor úgy el voltunk keseredve, hogy azonnal mindenki beleegyezett, így Oxána küldött egy rendelést Shöléhez. Pár nap múlva meg is érkeztek a pirulák. Aznap este izgatottan mentem el lefeküdni. Vittem magammal a gyógyszereket. Befeküdtem az ágyamba, majd egy pohár vízzel leküldtem az anyagot. Nem tudtam, hogy sikerül e a tervem. Amikor kint voltam, képtelen irányítani a dolgokat, minden álom csak úgy jött magától. Így tehát annyit tudtam tenni, hogy elsuttogtam a célom "Meg akarom találni Jakubot, meg akarom találni Jakubot." Kb. négyszer sikerült ezt elmondanom, majd hirtelen elsötétült körülöttem minden.

Egy mosdóban tértem magamhoz. Első idegből felnevettem, jó cinikusan, ahogy szoktam, amikor olyan dolog történik velem, amire semmi estben sem számítok. Aztán tudatosult bennem, hogy ez a jövő, és küldetésem van. Azt elképzelni sem tudtam, hogy vajon ennek az álomnak köze van e Jakubhoz, de azért optimistára vettem a dolgot és kimentem körülnézni. Sejtettem, hogy egy pláza a hely, ahol vagyok, de amint kiértem a folyosóra le kellett döbbenjek. Ismerős üzletek vettek körül, régen ebbe a bevásárlóközpontba jártunk enni, inni, vásárolni. A felismerés, hogy visszatérek ide, boldogsággal töltött el.

Nem volt sok időm örömködni, ugyanis a következő pillanatban megpillantottam egy nagyon ismerős alakot a tömegben. Nevezetesen saját magam. A külsőmből rengeteg következtetést le tudtam vonni. Például azt, hogy ez nemsokára meg fog történni, mert majdnem ugyanaz a ruha volt rajtam, amit mostanában hordok. A pulcsim volt új egyedül. Ettől viszont kicsit megijedtem. Ugyanis ha itt valami történik, ami rossz, azt tuti megpróbálom majd elkerülni a jövőben, de ettől fel fog fordulni minden. Nem kellett sok idő, el is vesztem ebben a gondolatmenetben, és majdnem szem elől veszítettem magam.


Kicsit jobban szemügyre vettem a másik figurát is. Rövid idő alatt rájöttem, hogy ő Greg. A kérdés azonnal belém hasított, hogy mégis mi a francot keresek egy plázában, pont Greggel. Nem tudtam mire vélni a dolgot.

Ezen agyaltam, mikor lövéseket hallottam. Azonnal elfintorodtam, mert már tudtam, hogy ennek az álomnak nem lesz jó vége. Csak remélni tudtam, hogy nem kell végignéznem a halálunkat. A reményem hamar szertefoszlott, ugyanis a lövöldöző nem más volt, mint a férfi az álmaimból, vagy ha úgy tetszik a jelenből. Sorra szedte le az embereket, és minket keresett. Ezt tudták a jövőbeliek is. Greg és én pánikba estünk, majd futottunk amerre láttunk. Ám a férfi sem volt rest, tudta, kit is akar igazán.

Szívem szerint üvöltöttem volna az utasításokat, hogy merre menjenek, meg hogyan, de hát egy nyomorult szelem voltam. Ennek ellenére, mint egy izgalmas akciófilmben futottam a szereplők mellett, és biztattam őket, mintha azok hallanának. Jobban pánikba estem, mint ők.
Greg a szokásos higgadtságával állt neki a dolgoknak, kiabálás helyett hirtelen irányt váltott. Jó ötlet! -gondoltam magamban. Ki akart vezetni a parkoló szintre. Ám amikor felért és kinyílt a lift ajtaja egyenesen belebotlottunk a férfiba. Ezt már ő sem bírta hidegvérrel, felüvöltött, bevert egyet a fegyveresnek, majd futásnak eredt a jövőbeli énemmel. Őszintén szólva, én, a szellem, úgy megijedtem, hogy már a fiúk előtt leértem a földszintre, és rohantam volna ki az utcára. Csakhogy egy hangos puffanás visszafordított.

Nem, még nem lőtt le senkit. Csak a jövőbeli énem volt olyan ügyes, hogy elnyalt a folyosón. Mire felkelt, a férfi már egy fegyvert szorított a homlokához. Déja vum lett hirtelen. Hasonló helyzetünk volt, amikor patkány támadt Rickre. De most csak ketten voltunk. Ez hamar leesett mindkettőnknek, mert pár kétségbeesett imát elhadartam, ami egyáltalán nem volt jellemző rám soha. Ilyen kilátástalan helyzetbe még sosem kerültem életem során.

A következő pillanatban viszont összeszedtem magam és tüsszentettem egy hatalmasat. Ez két okból is okoz döntés volt. Tudtam, ha egy picit is megmozdulok, fejbe lő. Így viszont először nem tudta eldönteni, hogy szabadulni akarok e vagy mi, utána meg már túl késő volt. Ugyanis amikor hapciztam, hezitált egy pillanatot, utána lőtt, de akkor már nem találta el csak a fülem. Greg pedig egy, a szökőkútból csórt kő segítségével kiverte a fegyvert a támadónk kezéből. Nem is kellett több nekünk, rohantunk kifelé. Az, hogy a férfi nem követ minket csak későn tűnt fel, mikor már kint voltunk ez épület előtt és örültünk egymásnak és hívtuk a rendőrséget.

Mivel nem nagyon hallottam és figyeltem, így Greg vette észre először, hogy valami nem stimmel. Pár pillanattal később nekem is leesett, hogy az tetőn mozog egy alak. Még az hogy mozog. Egy géppuska van a kezében és ránk célozgat fentről. Mire ráeszméltünk, hogy jó ötlet lenne elfutni, már előttünk állt. Meghúzta a ravaszt. Ám nem történt semmi. Kifogyott a lőszere. Ezt a mázlit. Na meg azt, hogy már jöttek a rendőrök is. Erre a férfi fogta magát és vicsorogva leugrott a tetőről, majd az üzlet zászlótartójára felnyársalódott. Sok ilyen jelenetet láttam már filmekben, de így még sosem. Fel is fordult a gyomrom és szerintem a jövőbeli énemnek is, ugyanis ezután csak ott álltam és nem tudtam mit mondani. Greget is sokkolta az eset. Erre még ő sem számított. Aztán nagy nehezen kinyitottam a szám és


Felébredtem. Körülöttem csupa izzadtság volt minden, az ágy mellett pedig Rick figyelt aggodalmasan. Nem kérdezett semmit, mert tudta, hogy amit álmodtam, biztosan nem volt jó. Én pedig egyenlőre csak annyit mondtam neki, hogy hozzon inni valamit, aztán majd elmesélek mindent. Erre majd holnap fog sor kerülni. Nagyon kíváncsi vagyok a többiek reakciójára. Pláne Gregére...

Dorothy mondandója, Jakub elrablása.

Mikor elkaptuk egymás tekintetét, elvigyorodott. Visszamosolyogtam rá. Tudtam, hogy minket nem lenne képes bántani. Mialatt ez a gondolat átsiklott a fejemben, a padlón megcsörrent valami. Nem lepődtem meg, mert tudtam, hogy az eszköz, amivel elkövette a vérengzést még nála van. Én viszont a szemébe néztem és nem a kezeit figyeltem, egészen idáig. A lány segédeszköze, egy extrán éles pengéjű kard volt. Megítélésem szerint régi darab lehetett. Erre abból következtettem, hogy Dorothy nagyon nem szeretett volna megválni tőle és a fegyverbe volt karcolva egy érdekes jel is. El sem tudtam képzelni, hogy mit jelenthet, de úgy voltam vele, hogy ezt majd később megbeszéljük. Az elsődleges küldetésünk az volt, hogy megtaláljuk a lányt.
Mivel ezt teljesítettük, ki kellett találnunk egy újabb célt magunknak. Az ötlet rögtön meg is született. Hozzuk ki magunkkal az iskolából Dorothyt észrevétlenül. Mert hát, ha észreveszik, azonnal elviszik a rendőrök és bedugják egy intézetbe. Ezt meg nem hagyhatjuk. Egyrészt mert osztálytársam (egy mindenkiért, mindenki egyért elv), másrészt pedig nem egy vérengző vad szegény csaj, hanem egy áldozat. Ott helyben lemertem volna fogadni, hogy valaki zaklatta vagy megtámadta, azért csinált ekkora felfordulást. Tehát időt kellett nyernünk, hogy átbeszéljük vele a történteket. Ehhez azonnal hívtuk Oxánát, ő pedig öt percen belül az iskola előtt volt.

Ezután már csak ki kellett jutnunk az épületből. Szerencsére nem volt egy pokolian nehéz dolog. Ugyanis a főbejárat nincs messze a pince lejárójától. Ennek ellenére nagyon óvatosan mozogtunk. Én személy szerint ugyanolyan intenzitással figyeltem mindenre, mint anno Litvániában vagy Svédországban. Greg pedig megint bizonyított. Élete során kétszer volt éles helyzetben, mindkét alkalommal hatalmasat alakított. Most is volt egy nagy pillanata. Körülbelül félúton jártunk, mikor lépteket hallottunk a bejárat felől. Nagyon megijedtünk, mert ez azt jelentette, hogy vagy hátraarcot csinálunk és felmegyünk az emeletre (még jobban nehezítjük a feladatunkat), vagy pedig belefutunk valakibe, aki legrosszabb esetben tanár. Ezen esetek egyikét sem kockáztathattuk meg, úgyhogy minden különösebb problémázás nélkül Greg fogta magát és kiszaladt a bejárat felé, ahol tényleg egy tanár volt. Ezután eljátszotta a nagy halált, meg hogy mennyire rosszul van. Pár perc múlva teljes csend lett. Hála az égnek meggyőzőt alakított a srác, így a felnőtt felment egy fájdalomcsillapítóért. Pár pillanat múlva már a fiú önelégült vigyorát láttuk és futottunk kifelé Oxánához, aki ott várt ránk már vagy fél órája.

A rendőrnő egyedül jött. Ez volt a szerencsénk. Mert amikor megkérdezte, hogy hova és mi azonnal rávágtuk, hogy haza, Dorothy elkezdett visítani és üvölteni. Ennek hatására szegény Oxy majdnem belehajtott egy teherautóba. Halvény ötletünk sem volt, hogy ezzel most mi baja van a lánynak. Majd megnyugodott és kinyögte, hogy arról az emberről szeretne nekünk mosdani pár dolgot, akit mi Jakubnak hiszünk. Ez a kijelentés nálunk verte ki a biztosítékot. Oxánának elege is lett. Fogta magát és leállította a kocsit az erdő szélén, majd ránk parancsolt, hogy indítsunk kifelé, most beszélgetni fogunk. Mi pedig zokszó nélkül engedelmeskedtünk neki. Vagy két percig dermedten álltunk a kocsi mellet, mikor Ty megtörte a csendet. Megkérdezte, hogy miért nem megyünk sétálni, ha már itt vagyunk. A többiek azonnal bele is egyeztek az ötletbe, hiszen szép idő volt és egy kis séta a természetben pedig sosem árt.

Elindultunk a kis sétánkra. De csak mentünk, és mentünk. Valahogy senki sem akart megszólalni. Végül, amikor már éreztük, hogy Oxána addig nem visz haza minket, amíg nem lesz valami esemény, Dorothy belekezdett a mondandójába. Kicsit bátortalannak tűnt, úgyhogy meg is nyugtattuk, hogy nem lesz semmi baja, csak mondjon el mindent, amit tud. A vigyorgásunk meg barátságos hangnemünk érezhetően nagy hatással volt rá, ugyanis a következőkben már volt ereje a beszédének és nem csak száraz tényeket közölt velünk, hanem mindent, amit csak lehet. Rögtön azzal kezdte, hogy akit mi Jakubnak hiszünk az egy körözött bűnöző és valószínűleg a rendőrség bérelte fel ellenünk.

Ezt az információt nagyon lassan sikerült feldolgoznunk. A rendőrség ránk küld egy bérgyilkost? Elég durván hangzik a dolog. De nem is olyan valószínűtlenül. Ugyanis hónapokkal ezelőtt magunkra haragítottuk őket, azzal, hogy a litván barátaink kimentettek Rick barátjának meggyilkolása vádja alól. Nem voltak hajlandóak elismerni az ártatlanságomat, de kénytelenek voltak szabadon engedni, Azóta, ahány galiba történt, mindig ott voltam a közelben. Lehet, hogy elegük lett a dologból és úgy döntöttek, ideje lesz eltenni engem láb alól. Ez volt a könnyebben megemészthető rész. Ki akarnak nyírni. Oké. Sok sikert.

Viszont mi van az eredeti Jakubbal? Hol van? Meghalt, vagy csak eltették valahová? Egyből ezer kérdéssel bombáztuk Dorothyt. Ő viszont csak annyit tudott, hogy egyszer mikor követte Jakubot, egy négy főből álló csoport leütötte a házunk előtt és egy ugyanúgy kinéző srác ment be hozzánk ezután. Tehát kicserélték, ugyanúgy, ahogy mi Ricket. De miért követte Dorothy a fiút? Ezt a kérdést azonnal megkapta. Válasz helyett csak elpirult, ebből mindenki rájött, hogy semmi rossz szándék nem volt a lányban.

Viszont abban a másik srácban és a bandában annál inkább. Ezt azonnal érzékelte Dor, úgyhogy jól szemügyre vette a négyes tagjait. Ma pedig meglátta az egyikkőjüket az iskolában és gondolkodás nélkül nekiesett. Ugyanis kiskora óta tanul harcművészetet, bolondul a kardokért. Azt mondta, hogy ha a középkorban lennénk, tuti egy bérgyilkos szekta tagja lenne. Ez a világnézet a mai tettét is megmagyarázza.

Végül úgy döntöttünk, hogy bevesszük a csapatba, úgysincs még kardforgatónk. Emellett hatalmas segítséget tud majd nyújtani nekünk, és ha feltűnik valaki a Jakub rabló négyesből, ő azonnal kiszúrja. Most viszont megint küldetésünk van. Ki kell derítenünk, hogy kik és mi célból rabolták el a litván fiút. És természetesen meg is kell találnunk őt. Méghozzá élve. Csak remélni tudom, hogy sikerrel járunk.

Dorothy, a csendes vérengző

Két hét telt el azóta, hogy Greg megkínozta a Patkányt és ennek hatására elmesélte nekünk a múltját. A meséjétől teljesen ledöbbentünk. Minden részletét megtudtuk az eddigi életének, és ezek után végre megértettük, hogy kicsoda ő. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy az volt a banda egyik leghosszabb délutánja.

A srác teljes megismerését követő héten nem történt semmi fontos. Valahogy, különösebb incidens nélkül eltelt egy hét. Ilyet ritkán tapasztalunk. Jakub megnyugodott, igaz még nem hajlandó beszélni senkivel, de legalább már nem kiabál, hanem csak alszik egész nap. Rick végre megtanult rendesen enni bal kézzel, és az írással is jól halad. Kezdek egyre jobban hinni benne, hogy egy nap teljesen rendbe jön lelkileg is. Persze ahogy telt az idő, kezdett nagyon gyanús lenni, hogy ennyire rendben van minden. Egyre csak arra tudtam gondolni, hogy ez tipikusan a vihar előtti csend, és hogy valami nagy, erős és rossz dolog akar megtörténni. A két napja történtek után meg már csak annyit tudok mondani, hogy bezzeg így lenne ötösöm a lottón...

Mondjuk annyira nem történt durva dolog, legalábbis számomra. Nem halt meg, sőt még csak meg sem sérült senki a bandából. Viszont megismertünk egy új embert. És Oxána szerint még fogunk hallani a csajról. Ugyanis nem minden nap akad ki annyira valaki, hogy szétrombolja a tesi öltözőt és egy jövőbeli képet fessen a falra az áldozata vérével. Tudom, nehezen megemészthető dolog, de tényleg így történt.

Tehát péntek volt. Alapjába vége egész normálisan indult a napunk. A szokásosnál több energiám volt, így kivételesen nem elterültem és bágyadtan jegyzeteltem töri órán, hanem teljes erőbedobással agyaltam az elhangzott dolgokon, aminek meg is lett az eredménye. A szüneteket felváltva, hol fent Gregékkel, hol Ty-jal töltöttem. Éppen Greggel beszélgettünk Rickről, hogy mennyire jó, hogy egyre optimistábban látja a dolgokat és hamarosan minden rendbe jöhet, mikor egy lány visítva rohant el mellettünk a folyosón. Egymásra néztünk és röhögtünk egy hatalmasat, ugyanis pont az a lány szaladt el mellettünk, akiről az járja, hogy idegbeteg. Utána persze meghallottuk, hogy miket üvölt. Annyit sikerült kiértenem a hangzavarban, hogy valami odalent történt a tornaterem tájékán. Ekkor még nem nagyon izgatott a dolog.

Utána persze megváltozott a véleményem, ugyanis óra közben kaptam egy SMS-t Gregtől, hogy állítólag egy csaj az osztályomból nekiment valakinek, majd a vérével kikente az öltözőt. Már éppen vissza akartam írni neki, hogy "hülye vagy? Innen senki nem lenne képes ilyenre..", mikor felfedeztem, hogy nincs itt valaki, aki itt kellene, legyen. Meg is kérdeztem tanárnőt, hogy merre van Dorothy, ő meg csak nézett rám. Ezek szerint én szembesítettem vele, hogy nincs itt mindenki. Úgyhogy meg is kért, hogy keressem meg.


Nem kellett sokat gondolkodnom, rögtön az öltözőhöz mentem. Vagy négy tanár ott volt, de nem törődtek velem, eléggé lesokkolta őket a vérfürdő. A kinézetük alapján egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy tényleg be akarok e menni, de végül erőt vettem magamon és beléptem a helységbe.

Nem akadtam ki a látványon. Láttam már ennél sokkal durvábbat is. A föld csuron vér volt, a falon meg egy vérrel festett kép volt. Szépen fest a csaj, ezt azonnal megállapítottam magamban. Nem tudom, pontosan mit akart ábrázolni, de nekem bejött. Szerintem város volt a képen, melyet hatalmas madarak akartak lerombolni. Ez után úgy gondoltam, hogy ezzel a hellyel végeztem. Felmentem, szóltam tanárnőnek, hogy nincs semmi, valószínű, hogy elkószált Dorothy.

Szünetben Ty-jal azonnal megkerestük Greget. Átbeszéltük az ötleteket, hogy ki szerint hol rejtőzködhet szegény lány. Miután túltárgyaltuk a dolgokat, felhívtak Oxánát, szóltam neki, hogy elképzelhető, hogy majd kelleni fog. Mire becsengettek, már a fél tanári kar Dorothyt kereste, így rengeteg óra elmaradt. A diákok közül viszont csak minket érdekelt a dolog, ezért azt iskola szinte kiürült, így viszonylag gyorsan haladtunk. Ismerve a tinik észjárását, három lehetséges hely merült fel bennünk, amiből kettőt baj nélkül felkereshettünk. Első körben a padlást látogattuk meg, sikertelenül. Utána a pincébe mentünk.

Amint beléptünk, éreztük, hogy valaminek történnie kell itt. De nem bíztuk a dolgot a véletlenre, bementünk a pincerendszer mélyére, amikor meghallottunk valamit. Gyorsan odaszaladtunk, ahonnan jött a hang. És ott megpillantottunk egy lányt. Tudtam, hogy ki ő, hiszen ismertem. Egy osztályba jár velem, de abban az állapotban, amilyenben volt, alig ismertem fel. Közelebb akartam menni hozzá, hogy jobban szemügyre vehessem, de megelőzött. Erőt vett magán és előrelépett. Hosszú haja csapzott volt, kócos és véres. A kezei és lábai remegtek. De nem sírt, sőt nem is könnyezett. Elszántság látszódott a szemében. Erről ismertem fel. Miután a szemébe néztem, minden kétségem eloszlott. Biztos voltam benne, hogy ő az, Dorothy...