Kész a terv & Még egy álom

Hosszú, hosszú és hosszú munka után végre sikerült kidolgoznunk egy konkrét tervet a kampós ügyben. Rengeteget dolgoztunk rajta, próbáltunk a tökéletességre törekedni, és azt hiszem sikerrel jártunk. Na mármost, a terv eléggé bonyolult, szóval próbálom majd egyszerűen ismertetni, meg nem teljesen leírni, ugyanis nem tudni, kik olvassák el. De ezt majd az akció után... Annyi tuti, hogy retteghetsz kampós. 

Másrészt Shöle idióta gyógyszerei még mindig kísértenek. Nem tudom , mi bajom lett tőlük, de elég hátborzongató jövőbe látásaim vannak. És ezek tényleg lehet hogy igazak, annyira életszerűek meg időben lehetségesek. Például megint volt egy álmom Tyról és a bandáról. És ebben olyan dolgok derültek ki, hogy csak na. 

Egy hídon voltam, nekikötözve a vonatsínnek. Magyarországon voltam, ismertem ezt a helyet. És természetesen ott állt felettem a férfi és patkány. Esküszöm, ha a jövőben meglátom ezt a gyereket, kinyírom azonnal. Nem lesz nehéz észrevennem majd, ilyen átkozott ronda patkány pofája nincs senkinek. Ott vigyorgott rám, a foga majd kiesett. A csapdába esett énem nem volt valami ideges, nem stresszelte túl a dolgot, csak vigyorgott patkányra. Nyilván tudott valamit, amit mi nem. Én viszont határozottan ideges voltam. Nem értettem mi  a fenét vigyorgok, mikor oda vagyok kötözve, a vonat akármikor jöhet, és nincs ki megmentsen, mert az összes hely belátható a hídról. 

Pár perc múlva már más volt a véleményem  a helyzetről. Ugyanis egyszer csak megjelent egy helikopter és becsapódott a földbe pár méterre tőlünk, majd káromkodva kiszállt belőle Ty és a csapat, én pedig még szélesebben vigyorogtam patkányra. Ám most a férfi nem futott el rögtön, valami oknál fogva más taktikát választott. A kését a nyakamba szúrta. Abban a pillanatban lemerevedett mindenki. Nyilván a többiek sem erre számítottak. Szóval ki leszek nyírva, és így nem kell futnia... Tiszta idióta volt, mert Ty hamar észhez tért és megsebesítette a férfit, míg a többiek elkapták és megkötözték patkányt. Utána telefonáltak valakinek, hogy el kéne két bűnözőt szállítani meg egy súlyos sebesültet kéne ellátni. Én csak kábán vigyorogtam, mikor a múltkor felettem síró alak odajött hozzám és elmondta, hogy ha nem ér ki a mentő hamarosan elvérzek.
Szóval jó fej volt a srác, mert ezt vigyorogva mondta, amire én nevetve válaszoltam is. Aztán megjegyezte, hogy nem lehet igaz, hogy mindig majdnem kinyíratom magam és velem van a baj de azért szeretnek még. 

Ezután ébredtem és már tudtam, hogy bármi is fog történni, Kampósnak annyi lesz. A jövő viszont rengeteg bajt és meglepetést tartogat számomra. de ez legyen az én gondol, most a jelen baját próbáljuk meg orvosolni. Remélem hamarosan sikerrel járunk.

Még mindig álmok...

Fogalmam sincsen, hogy Shöle milyen gyógyszereket szed, de ez az altató gyógyszere pokolerős. Egyetlenegyszer vettem be belőle, és azóta futurisztikus túlvilági látomások gyötörnek. Általában álomként jelentkeznek és azt súgják, hogy a jövőmet látom bennük. Ez kész őrültség, de mi van, ha mégsem? Eddig a patkányos álom után mindenféle apró idióta dolgot láttam, például, hogy mikor hagyok el egy buszjegyet vagy ilyesmi, tegnap éjjel viszont patkányék visszatértek, ahogy a Ty nevezetű jóakaróm is a társaival.

Viszonylag rossz napom volt, későn kerültem ágyba és sokat forgolódtam elalvás előtt. Mielőtt lefeküdtem, egész nap terveztünk, és  ez volt az első nap, amikor alig haladtunk valamit, mert egy apró gondra nem találtunk megoldást. A többiek hangulata is elég lehangoló volt, szóval jobbnak láttuk, ha elmegyünk pihenni.

Amint elaludtam, az álom helyszíne viszonylag hamar kirajzolódott előttem. Az első álmom, amiben tudtam, hol vagyok. Hogyne ismertem volna fel a városom utcáit?! A Lidl és a lakótelepi játszótér közötti szakaszon sétáltam, körülöttem minden békés, de sötét és nyugtalanító volt. A játszótér előtti sarkon közvetlen elém vágott valaki. Rögtön észleltem ,hogy kárt akar tenni bennem, így azonnal lendült a kezem és egy profin helyezett kézmozdulattal a falhoz kentem az alakot. A patkány volt az. Eléggé fájt neki az ütés, mert nyöszörgött, de nem tudott meghatni. Megeresztettem felé egy vigyort és ki akartam röhögni, hogy mit akar tőlem, amikor tudja, hogy őt simán elintézem puszta kézzel.

Na, ezt nem kellett volna. Akárcsak élőben, álmomban is teljesen idiótaként viselkedtem. Nagyon meggondolatlan voltam, körül sem néztem. Szóval nem tudom, mit csodálkozott az álombeli énem amikor valaki hátulról a torkába állított egy kést. Persze, hogy az idegen férfi volt az. Tipikus déja vum lett. Már csak a megmentősereg hiányzik, gondoltam. Jó, azért nem voltam ennyire nyugodt, mert sejtettem, hogy eljönnek, csak nem volt számomra teljesen mindegy, hogy mikor. Mert ha az elvérzésem után jönnek, akkor már tárgytalan a dolog. 

De mákomra, idejében érkeztek. Ty mozdulatait azonnal kiszúrtam, ő mozgott a legbiztosabban az emberek közül. Határozottan a férfi felé vette az irányt, míg a többiek kicsit elgondolkodtak, hogy kit is támadjanak vagy tartsanak fel. A legalacsonyabb tag, aki ha jól láttam csaj volt, odaugrott patkányhoz és a falba szúrta a két kezét a késeivel, majd otthagyta. De miért?! Miért kell otthagyni? Nyilván később baj lesz belőle... Mindegy, a nyakon szúrt képem, sem tudott megmukkanni, úgyhogy ebbe beletörődtem. Ty akármennyire is tűnt erősnek és gyorsnak, a férfi elmenekült. Jellemző... Engem simán kinyír, majd egy társam elől elfut. 

Ezután a jelenet után visszatértem a testemhez. Felette egy harmadik alak görnyedt és sírt. Egy pillanatra elkapott a szívinfarktus, de hála égnek csak azt hitte meghaltam, mert akkor megmozdultam és mondtam neki valamit, amitől elkezdett nevetni. Szóval úgy néz ki, a jövőben is profi jó humorom lesz, mikor élet-halál közötti állapotban leszek... Már csak azt kéne megtudnom, hogy kik ezek, mikor lesz ez az esemény és mit keresek én otthon? 

Tovább nem is tudtam ezen elmélkedni, mert felébredtem. Ekkor úgy határoztam, hogy ezeket az álmokat leírom, hogy később majd emlékezzek rájuk. Remélem lesz haszna a dolognak, ha már a kampós üggyel lassabban haladunk mint kéne.

Egy furcsa álom a jövőből

Tervezgetésünk elég gyorsan halad, már az akciónk váza nagyjából össze is állt. Én megpróbálom felhívni a figyelmet magamra, az összes lehetséges módon, míg a többiek a szemüket sem veszik le rólam és bevédenek. Ezzel csak annyi a baj, hogy Kampós nyilván nem nyilvános helyen akar majd kivégezni, valószínűleg barlangokba kell majd bemennem egyedül, úgy hogy a többiek csak később jönnek majd utánam, meg hasonló dolgokra kell számítsak. Ez ijesztő, de annyira nem mint ami tegnap történt velem.

Nem is tudom, hogy történt velem az, ami, de nagyon furcsa és ijesztő volt. Azzal kezdődött, hogy Shöle hazajött egy csomó fura cuccal. Főként gyógyszerek voltak, altatók, érzéstelenítők és egyebek. Ezeket a szekrény felső polcára tettük az én gyógyszereim mellé. Vacsoránál valószínűleg összecseréltem valamit, mert Shöle gyógyszerét vettem be, ami két percen belül ki is ütött. Nem éreztem semmit, csak azt, hogy menten végem van. Utána teljes sötétség. Majd...

Egy sikátorban álltam, teljes sötétség volt. A körülöttem lévő bérházak mind lepukkantak voltak, elhagyatottak, kísértetiesek. Az eső szemerkélt, teljesen be volt borulva az ég. Ennél depressziósabb hangulatú helyen nem is lehettem volna. És ekkor megpillantottam önmagam. De nem tükörbe néztem, hanem  magam elé. Kb. négy méterre álltam, egy szakadt nadrágban, megtépett pólóban, vérző karral. Gyorsan odaszaladtam segíteni magamon, de nem tudtam hozzáérni sehogy. Szerintem egy szellem lehettem, mert ő nem érzékelt engem. Ekkor hirtelen egy számomra ismeretlen bumeráng szerű éles fegyver a nyakába (nyakamba) állt. Felordított a fájdalomtól én pedig próbáltam valami olyat tenni, ami hangot csap, de nem tudtam megfogni semmit. 

Ekkor egy újság átrepült a testemen. Egyszerűen átment rajtam. tényleg szellem voltam. Viszont annyit elkaptam belőle, hogy 2013.10.04. volt rajta. Szóval a jövőbe kerültem. És valami megpróbál meggyilkolni. De nem lehet kampós, neki nincsenek ilyen fegyverei, ő neki halottnak kéne már lennie. Ez a gondolat nem hagyott nyugodni, szóval visszamentem a jövőbeli magamhoz, aki már haldoklott. Próbált segítségért kiáltani, de nem jött ki hang a torkán.

Ebben a pillanatban feltűnt az elkövető. Egy kb. huszonéves férfi, és egy tinédzser. Nem sok közös volt bennük. A férfi élettel telinek, izmosnak tűnt, míg a kölyök vézna volt és sápadt. Viszont számomra a gyerek volt feledhetetlen alkat, mivel az arca majdnem teljesen olyan volt, mint egy patkányé. Szóval ez az idegen és patkány meg akartak ölni. És nem tudtam semmit sem tenni, hogy megakadályozzam. Már kezdtem belenyugodni, hogy 2013. október 4.-én meghalok, mikor a semmiből egy konyhakés repült egyenesen a patkány felé. De az kitért és elszaladt. Úgy tűnt nekem, annak aki meg akar menteni, patkány a fő célpont, nem a férfi, pedig nyilván ez az erősebb.

Azt hittem ,mindjárt előugrik Jax vagy Oxána és elviszi a haldokló énem, de tévednem kellett. Aki felbukkant nem értem jött, hanem egyenesen Patkány után ment és kezdte követni. Ekkor viszont vagy hárman bújtak elő a sötétből és támadtak a férfira. Közülük egy valaki odajött hozzám, káromkodott egy hatalmasat, majd itatott velem valamit. Fogalmam sincs, hogy megölni akart e, vagy megmenteni, ugyanis nem ismertem őt. Sőt, senkit sem ismertem a csapatból. Ezek nem Jaxék voltak. Velem egyidősek voltak, egyikőjük ismerős volt valahonnan, de nem tudom megmondani, hogy hol láthattam őt. Magasabb volt nálam, izmosabb is, és szerintem a bőre is sötétebb volt, de ebben nem vagyok biztos, mert éjszaka volt. Mindegy, a lényeg, hogy segített, mert elkezdtem mocorogni. Ő pedig rögtön hívta a mentőket. A hívásból kiderült, hogy Ty nak hívják és, hogy Magyarországon belül vagyunk. Ez sokkolt. Rájöttem ,hogy tényleg ismerem őt. 

És ekkor felébredtem. Ott feküdtem az ágyamban, a víz kivert teljesen, ziháltam. Majd újból visszaaludtam...

Tervezgetés

A második Stockholmi akciónkból sikeresen hazaértünk. Ennyire sikeres nyomozása még egyszer sem volt csapatunknak. nem is halt, sőt nem is sérült meg senki közülünk. Viszont mivel Hakänt is megölte Kampós, így már egyedül én maradtam neki. Tehát tény és való, hogy innentől kezdve csak rám vadászik.

Szóval ki kell eszelnünk valamit, ami megvéd. Elsősorban sajnos engem. Mivel, ha én meghalok, részünkről mindennek vége lesz, Kampós eléri célját.  Ezt nem hagyhatjuk, meg kell őt akadályoznunk. De hogyan? Azt sem tudjuk, hogy hová menekült, mit fog tenni, hol akar rám lecsapni.

Viszont akárhogy is lép, nekünk fel kell készülnünk rá, nem szabad hagynunk, hogy meglepetést okozzon. Szerencsére Shöle nagyon kreatív ötleteket ad nekünk régi bűntényekből merítve. Oxána, Jax, Danny, Justas és Meda szintén elég rendesen agyalnak. Viszont mi valahogy Jasonnel, Jakubbal és Jaceszel még nem tudtunk kinyögni semmi használható ötletet. De nem kell kétségbe esni, majd idővel csak eszünkbe jut valamit.

Másrészt megnéztem a lementett adatokat és szerencsére a nevek közül több mint a fele él még, csak mint lehetséges áldozat szerepel a listán. Viszont voltak akikkel már végzett, ráadásul volt akivel több mint egy évtizede. És a halottak között ott voltak Adrianék is. A többi emberről semmit sem tudok, a még élőkről sem, de nem is akarok. Eszemben sincs felvenni velük a kapcsolatot, mivel ha sikeresen elintézzük Kampós, már úgysem tudnák meg, hogy utánam valakit szintén meg akart volna ölni.

Ehhez viszont el kell intézni azt a dögöt. Remélem, ugyanilyen simán fog menni, mint ez a Stockholmi akciónk. Viszont ezt a lépést jól meg kell terveznünk....

Ugyancsak Stockholmban, csak most 100% életveszélyben

Előző beszámolómban említettem barátaim borzalmas felderítőútját. Nos, tanultunk az esetből, viszonylag hamar összekaptuk magunkat és újból elmentünk a helyszínre, ezúttal együtt.

Nem vesztegettük az időnket felderítésre, abban a hitben vágtunk újból az útnak, hogy többen vagyunk, erősebbek vagyunk, következmény nélkül végezhetünk kampóssal. Szóval teljes energia bedobással a plázához hajtottunk, kiugráltunk a kocsiból majd elleptük lementünk a csatorna rendszerbe. A többiek megmutatták, hogy hol és mit találtak a múltkor, minden úgy volt. Úgy tűnik nem mert vissza jönni kampós. Majd Jason elvezetett oda, ahol a holttestet találta. Még most is csupa vér volt minden. Úgy vettem észre, a rendőrök a test elvitele után nem foglalkoztak az esettel egy kicsit sem. De érthető, hiszen ez  ami dolgunk és elég egyértelmű volt, ami történt.

Miután ezt tisztáztuk magunkban, elkezdtük keresni a helyet ahol fegyvereket tarthat a szemétláda. Nem is kellett sokáig keresgélni, a második kanyarban azonnal kiszúrtunk egy vas ajtót, ami mögött a gyilkosságok elvégzéséhez szükséges eszközök hada sorakozott. És persze egy vezérlő számítógép. Arról írok most. Nem is érdekel, hogy kampós valahol észreveszi, hogy betörtek az egyik vezérlő gépébe. Sőt, direkt akarom felhívni a figyelmét arra, hogy betörtem a rendszerébe és minden adatot lementettem pendrivera (hála az égnek, hogy mindig nálam van) majd kitöröltem. Nem vizsgáltam meg tüzetesen, de annyira belenéztem, hogy tudjam miről szólnak. És a legtöbb adat emberi akta. Az, hogy a gyilkos társai, vagy az áldozatai adatait tartalmazza -e, nem tudom, majd kiderítem nyugodtabb körülmények között. 

A legboldogítóbb dolog számomra, hogy most mi vagyunk előnyben. Noha, lesz annyi esze, hogy egy másik géppel leköveti, hogy itt mit műveltem és esetleg fel is néz erre a blogra, mi előtte járunk. És ezt a lépés előnyt, mostmár nem fogjuk elveszíteni soha. Szóval, vigyázz magadra kampós, lassan be leszel cserkészve, és akármelyikőnk szívesen elvágja majd a torkod!