Stockholm

Barátaink még nálunk és később értek haza a küldetésükből. Nem mintha ez meglepett volna, hiszen a fővárost kellett átkutatniuk, de az kissé sokkolt, hogy ők sokkal rosszabb dolgokat találtak mint mi. Eddig sajnos nm tudtam kalandjukról beszámolni, hála a svéd időjárásnak, amely fákat csavart ki , kábeleket rongált, így majd egy hétig nem volt az országban internet kapcsolat. De most elmesélek mindent.

 Aznap, mikor hazaértek, szólni nem tudtak egy értelmes szót sem, csak hümmögtek és reszkettek.  Aztán leesett nekem, hogy eggyel kevesebben vannak. Nincs velük a rendőr. Nem is kellett megkérdeznem mi történt vele, éppen elég volt végig nézni az esti híradót, mindent pontosan elmondtak benne, ami érdekelt. 

Egy horog szerű tárggyal vágták le a fejét és telekarcolták a testét értelmetlen krix - kraxokkal. A hírek szerint valami nagyon elmebeteg és embertelen dolog tette ezt vele. Mi pontosan tudtuk, hogy ki volt a gyilkosa... A műsor után nem is beszéltünk erről, inkább mindenki elment aludni egyet. Úgyis tisztában voltunk vele, hogy ezt alaposan ki kell majd elemeznünk. Nem veszíthetünk el embereket csak úgy.

Tehát következő nap reggel szépen leültünk a kanapéra, és pár zacskó chips mellett mindenki elmesélte a velük történteket. Én Jason leírását mondom el, mert valószínűleg ő látott a legtöbbet az egészből kívülálló szemmel.

" Már nagyban sötétség volt, mikor megérkeztünk az áruházhoz. Egész nap a várost jártuk, de használható nyomot nem találtunk, szóval hulla fáradtan, de megérkeztünk az utolsó helyünkre az óriás bevásárló központba. Szerencsére be nem mentünk, mivel egy gyilkos az eszközeit, iratait nyilván nem egy plázában rejti el. Így rögtön az üzletek alatti csatornarendszerbe vetettük magunkat. Viszont rengeteg járat volt odalent, és már így is ki voltunk merülve teljesen. Szóval szétváltunk, párosával. Csak mivel páratlanul voltunk valakinek egyedül kellett mennie. Az pedig szegény Olivia lett. Azt, hogy pontosan mit látott nem tudhatom, de valami irtózatosat pillanthatott meg, mert teljes erejéből sikoltott. Gyanús is volt, hogy elhallgatott, mire odaértem. És hát a látvány ami fogadott felért egy óriási pofonnal. Azonnal hívtuk a rendőrséget, de előtte a tárgyait elvettem, hátha talált valami olyat és lefotózta, vagy valami. Szerintem nem ott lett megölve, ahol volt is valami, tehát már a felkutatott helytől elég messzire juthatott, és a futása alatt végig sikoltott. Nagyon szörnyű volt. Rettenetesen féltem én is, hogy kampós visszafordul és megöl valahogy minket is."

A megrázó történet után megnéztük Olivia szolgálati mobilját és rájöttünk, hogy Jason egy zseni. Ugyanis a rendőrnő fotókat készített késekről, és kampókról is. A csatornarendszert azonnal felismertük mindannyian, csak a járatot nem. Úgyhogy sajnos vissza kell menjünk ez tüzesebben megvizsgálni. Viszont annyi szent, hogy együtt fogunk menni és nem hagyunk magára senkit sem...

Utállak Strorstjöl!

Pénteken indultunk útnak, mi a Strolstjöl tóhoz, Jaxék pedig Stockholmba. És megint mi végeztünk hamarabb,  de így is több mint három napig szenvedtünk. A hely ahol jártunk, valahogy irtó barátságtalan volt. Amit meg ott találtunk, az egyenesen kiütött minket..... De inkább az elején kezdem.

Már tulajdonképp az egész oda utat végig szenvedtem, nagyon rosszul éreztem magam. Az út vége felé már totál hányingerem volt, és hála Oxána sofőr tudományának, okádtam is egy hatalmasat, mikor bravúrosan az árok hajtotta a kocsit. Nem tudom, lehet tényleg látott valamit, de akkor nagyon nem tudtam értékelni ezt. Szóval végül duzzogva, csapzottan, de megérkeztünk egy hatalmas tóhoz. Első ránézésre konkrétan az jutott eszembe a tóról, hogy HALÁL. A vize majdnem fekete volt, nem láttam be alá, és jéghideg. Totál barátságtalan. Semmi élőlény,egy madár sem volt ott. Ez persze gyanút is keltett bennem, mely később be is igazolódott...

Úgy jó két órás gyalogtúra után találtunk egy kis faházat a tó mellett. Elég lepukkantnak tűnt, de azért gondoltam belesek. A belesésem kb. két órás házkutatással végződött. Ugyanis odabent, egy tökéletesen jól látható szögben egy hulla hevert. Csakhogy ez nem csak egy hulla volt. Hanem Häkan élettelen teste. Rajta pedig egy ismerős lap. Persze hogy ismerős volt. Hisz ugyanaz amit a barlangban szedtem össze, csak ezen Häkan is ki volt már pipálva. És nem ez volt a legdurvább. Ahogy követtem a vérfoltokat, elvezettek a nádason túlra, ahol majdnem húsz hulla test lebegett a vízen. Na itt sokalltam be. Szidtam a teremtőt, kampóst, az anyját meg mindent... 

A továbbiakból annyira emlékszem, hogy hívtuk a rendőrséget, lezárták a tavat, mi pedig teljesen összetörve hazakocsiztunk. A többiekre pedig még most is várunk.. Nagyon remélem, hogy nem esett bajuk.

A kirunai semmi, avagy két hely kipipálva

Sajnos a mai napig nem tudtam beszámolni csapatunk másik felének kalandozásáról, mert a gyönyörűséges svéd időjárásnak köszönhetően pár napra megszűnt létezni az internetkapcsolat országszerte. Ezalatt az idő alatt teljes részletességgel elmeséltük egymásnak a velünk történteket, és kielemeztük a papírost is. 

Azt azonnal megállapíthattuk, hogy Kampós valaha aktívan lakta a Stjön barlangot.  Akár hónapokig is élhetett ott. És mindenképp ebben az évben kellett ott járnia, mivel Ryan és Adrian jan. 1-én haltak meg. Hakän és én viszont most is élünk, így a lapot elvesztette valamikor, mivel egy hónapja valószínű már kipipált volna. Az érkezésünk után pár nappal azért felhívtam Hakänt, hogy mi a helyzet vele, szerencsére jól van és nem is érzi azt, hogy követnék. 

Viszont a Kirunában szemmel láthatóan semmit nem csinált Kampós. A többiek azt mesélték, hogy egyszerűen nem volt ott semmi. Háromszor körbejártak mindent, de még csak egy mini morzsát sem találtak. Kár a gőzért, viszont legalább nem sebesült meg senki. És két helyet már kizárhatunk.

Úgy jó fél órája kisorsoltuk a következő két helyszínt is. Jakub a Strorstjöl tavat húzta, így Jasonék mennek majd Stockholmba. Viszont elég messze lakunk, mindkét helyszíntől, szóval erre a kiruccanásra alaposan rá kell készülnünk. Valószínűleg három-négy nap múlva megyünk, ha az idő is engedi. Addig szusszanunk egy nagyot.

A Stjön barlang

Sikerült az első helyszíni szemlét épp bőrrel, sérülés nélkül megúsznunk. Ez óriási teljesítmény, mivel mégis csak rólunk van szó. Ennek egyetlenegy oka volt. Mégpedig az, hogy nem volt a helyszínen szinte semmi. De csak szinte! Hogy mit is fedeztünk fel? Elmesélem..

Jó másfél órával később a tervezettnél végre valahára útnak indultunk.. Nagyon rossz kedvem volt, semmi kedvem nem volt még két órát utazni is. Totál kikészítettek indulás előtt, mindenki arról papolt, hogy ne sérüljek meg így, ne sérüljek meg úgy.. Nem mintha eddig direkt csináltam volna. Viszont az út végére minden mogorvaságom elillant, az út végén már kezdtem élvezni a rádióban lévő számokat és egész jól ráhangolódtam a küldetésre. Ebben persze nagy segítségemre volt Jakub és Jace. Nélkülük nem higgadtam volna le az tuti. Így viszont teljes összhangban, jó kedvűen léptünk be a barlangba.

Első pillantásra a hely egy abszolút elhagyatott helynek tűnt. Tettünk bent két gyors körbenézést, és megállapítottuk, hogy itt nincs senki és semmi. Már éppen indulni készültünk, mikor a távolba észrevettem, hogy valami fénylik. Azonnal oda siettünk. Egy konzerves doboz teteje volt. Ebből nem volt nehéz rájönni, hogy a múltban mégiscsak volt itt valaki. És ekkor Jace egy nagy kő mögött további dolgokat fedezett fel. Még vagy 5 konzerves doboz (hú, de szeretheti ezeket kampós) és egy félig égett lap. Gyorsan elkezdtem olvasni, de már sz első két szó után rosszul lettem és a sírás kerülgetett...

De összeszedtem magam és tovább olvastam. Ez a lap egy óriási pofoncsapás volt számomra. Ugyanis nem más volt a papíron, mint pár név és mellettük egyértelmű jelzések.

"  Ryan - halott  ---> kamion 2012.01.01.
   Adrian- halott ---- > kamion 2012.01.03.
   Hakän - üldözve
   Balazs-  üldözve (majdnem halott) ---> segítik"

Akármennyire is tény volt minden információ, nagyon letört. A két unokatestvérem miattam halt meg. Sejthettem volna, hogy nem kéne elmenni a buliba szilveszterkor, mert figyelnek. de elmentünk, és ők oda vesztek. 

A nap további része teljes depressziós hangulatban telt el, fogtuk magunkat és visszautaztunk a lap társaságában. Mi értünk haza előbb, így még fogalmam sincs, hogy mi történt a többiekkel. Remélem hamarosan megérkeznek.

A két csapat akcióra kész

Előző beszámolómban említettem, hogy a jövőben különböző helyeket fogunk bejárni, ahol megtalálhatjuk kampóst. Tegnapelőtt végre teljesen meggyógyultam. Nem fájt semmim, tök rendben voltam. Ezen felbuzdulva, azonnal elkezdtünk tervezni és szervezkedni. Sajnos ezekre a helyekre a rendőrség nem engedett be minket, így kénytelenek voltunk magunkkal vinni majd rendőrt is. Ez volt a legkisebb gondunk, ugyanis valami oknál fogva nem hátráltattak minket, hagyták, hogy mi gondolkodjunk, menjünk, ők csak úgy ott voltak baj esetére.

Tegnap kialakítottuk a két csapatot. Mivel nem nagyon tudtuk eldönteni, hogy miképp döntsük el, hogy ki kivel van, így kalapba tettük a neveket és sorsot húztunk. Természetesen nem egybe mindenkit, mert az kicsit befigyelt volna, ha mondjuk Jakub, Jason, Jace és én mennénk együtt... Így három kalapba tettük a neveinket, egybe minket, gyerekeket, a másikba a kommandót, míg a harmadikba két rendőr nevét. A húzást én kezdtem. Elsőre kihúztam Jakubot- mire vágtunk mindketten egy mindentudó grimaszt. A többiek furcsának vélték, de nem törődtünk vele. Miután meguntuk a szenvedést, röhögve kihúzta Oxánát. Eddig Jakub, Oxána, Én. Végül a vigyorgó rendőrnő kihúzta Sebastiant. Még volt két húzásunk, amit gyorsan letudtunk, így csapatunk kibővült még Justassal és Jace-szel. 

Tehát a két gárda 
Jakub, Jace, Justas, Oxána, Sebastian, Én     -----  Jax, Meda, Jason, Danny, Olivia lett.  Ez kicsit idétlen elosztás lett, mert nálunk több a gyerek  mint a kommandós, de többen vagyunk, úgyhogy összességében tökéletes. Az otthonunkra meg Shöle vigyázott.

Estefelé nagy nehezen kihúztuk a helyszíneket is. Itt a listán már 12 volt, de ez még bővülhet is. 
1. Stjöl barlang
2. Kiruna
3. Stockholm
4. Strorsjöl tó
5. Vänem tó
6. Vättem tó

Egyenlőre csak ennyit húztunk ki, reménykedtünk abba, hogy akár nem is kell minden helyet bejárni. Az akció ma este indul, addig pihenünk. Jaxék mennek Kirunába, míg mi a barlanghoz. Remélem sikeresek leszünk...

Forró nyomon, lassan megvagy kampós!!

Felépülésem meglehetősen lassan haladt, két hét után csupán oda sikerült jutnom, hogy úgy néztem ki mint aki él. Ez óriási dolog volt, ugyanis, mikor megmentettek kis híján halott voltam. Viszont továbbra sem tudok lábra állni, az a dög nagyon pontosan lőtt meg. Szerencsére a svéd orvosok rendesek, türelmesek, és rendkívül együttérzőek. Nem akarnak kirakni minél hamarabb, mint a litvánok.


Naponta több ezer sajnálkozó, együttérző jellegű levelet kapunk, amelyekben az emberek azt jelzik, hogy velünk vannak. Mivel egyedül én vagyok járásképtelen a csapatból, van időm, válaszolgatok az üzenetekre. Csakhát ezzel a kis akciónkkal eléggé felhívtuk magunkra a figyelmet. Pedig pont akartuk elkerülni. Nem Kampós miatt, miattam. És a svéd hatóság rá is jött arra, hogy miért. Arra meg pláne, hogy ki vagyok igazából.


Elég durva, hosszú tárgyalások és rábeszélések után meggyőztük őket, hogy ne szóljanak a magyaroknak, nem akarok kiderülni számukra, legalábbis addig biztosan nem, amíg Kampóst nem látom holtan. Ezt az álláspontomat a svédek elég nehezen dolgozták fel, mivel náluk nem létezik halálbüntetés, de elég érthetően elmondtuk, hogy eddig az összes börtönből megszökött ahol vendégeskedett. És ezzel teljes mértékben meggyőztük őket. Jé, a svéd rendőrségnek van agya...


A legjobb az összes dolog közül, hogy a litvánok levették rólunk a körözést és bocsánatot kértek. Tehát, mostantól a hivatalos részleg mellettünk áll. De köszönjük szépen, ezt az ügyet magunk kívánjuk lezárni.


Az utóbbi időben úgyis rengetegen lettünk. Ugyanis az elrablásunk hallatán utánunk jött Jason és Danny. Mindenki legnagyobb döbbenetére a kiszabadításunkban Jason vett részt, míg Danny vigyázott a szállásra. Utólag persze rájöttünk mindnyájan, hogy ez okos döntés volt, mivel Kampós tud a kommandóról, Jasonről viszont nem tudhat semmit.


A svéd nyomozónő is kitesz magáért rendesen., eddig 11 lehetséges helyet fedezett fel, ahol lehet Kampós, mivel mind a 11 hely kapcsolatban áll a múltjával. Sajnos ez a szám bővülni fog, de így is, úgy is be kell járnunk majd az összes helyszínt. Viszont Shöle büszke rám. Azt mondta, senki, még ő sem képes felfogni, hogy nem buktam le ennyi ideig a kilétemmel kapcsolatban. Agyon lettem dicsérve, azt is mondta, hogy pokoli kém vagy titkos ügynök lenne belőlem. 


A vicc csak az, hogy simán rájöhettek volna, csak senki sem figyelt arra, hogy kinek hogyan mutatkozom be. Egyedül Jakubnak mondtam az igazi nevem mikor találkoztunk, mert akkor még nem voltam felkészülve az ilyen esetekre, és pánikba estem. Aztán viszont együtt találtunk ki álneveket, a haverjainak például Jack, a barátainak, akik nekem is segítettek John, a hivatalos embereknek Darren voltam. És ez az idióta kavalkád egész idáig működött. 


Most viszont várakozunk. Amíg fel nem gyógyulok, nem lépünk semmit. Utána viszont két csoportra oszlunk és bejárjuk a helyszíneket. Izgalmas lesz, főleg, hogy fogalmunk sincs melyik helyen bukunk Kampósba. Remélem, én leszek a szerencsés csapatban, amelyikkel ez bekövetkezik. De ez majd kiderül, addig pihenés...