Megmentésünk története

Mint írtam, kampós nem lacafacázott. Elég ocsmány módon elbánt velünk. Egy héten keresztül hármónkat (Jakubot, Jacet és engem) kínzott a törzshelyén. Teljesen változatos módszereket használt, így mindig máshol sérültünk meg. És még élvezte is.  Egyszerűen nem értem, hogy lehet valaki ennyire elmebeteg. Csak valami ük-ük nagyapás baromság miatt gyerekeket, családokat mészárol le, hogy bosszút állhasson. Egyébként szerintem mos már csak azért teszi, mert egy szadista baromarc, és amúgy a bosszú már hidegen hagyja. 


Vasárnap volt, nagy nehezen tértünk csak magunkhoz a szombati "mintákat égetek és karcolok a bőrödbe mindenhol" című kínzás után. Sajgott a fejem, a lábam, a hasam, a karom, a lapockám, egyszóval minden bajom volt. A másik meg hogy csuron vér voltam még mindig, csak már rám száradt. De egy rossz szót nem szóltam erről kampósnak, nem volt erőm panaszkodni. Meg amúgy is, ha megszólalok, tuti egyből kinyírt volna.


Kb. úgy dél körül lehetett, mikor csengettek. Kampós egyből ránk nézett és közölte, ha az idióta segítőink lesznek helyben lepuffant minket, meg őket is. Nagyon megijedtünk, mert tudtuk, hogy csak ők lehetnek. DE nem. Akkorát csalódtam amikor egy villanyszerelő toppant be. Nem sok híja volt, hogy hallattam egy hangos   ********-et. De nyugton maradtam... Mivel a nagy villany és a tv is a szobában volt, így jobban szemügyre vettem. Még le sem esett amit gondoltam, máris újra csengettek. Ez kezd gyanús lenni -gondoltam. És kampós is kezdett gyanakodni.


Hála az égnek vízóra leolvasó  jött, és kampós levezette a pincébe a vízórához. És ekkor teljes erővel a fejembe csapódott, hogy mi van! Ezek ők! De mi csel volt ez. Persze, hogy nem volt gyanús a villanyszerelő. Mert fiatal volt, nem a kommandó tagja. Hanem a gyerek az álmomból. A DC sityakos srác, Jason az. Majd leestem a székről, amikor erre rájöttem. Neki nyilván leesett, hogy miket gondolok így azonnal cselekedett. A szerszámos ládából előszedett 4 kést, egyikkel elvágta a kötelem, másikat már adta is, hogy szabadítsam ki Jacet. Ő pedig Jakubot tette szabaddá. Mikor ezzel megvoltunk, azonnal el akartunk húzni minél messzebbre. De hogyan? Innen? 


Ekkor közölte, hogy nyugi van, a lyuk mögött nem sokkal vár Oxána, Justas és Meda. A vízóra olvasó pedig Jax. Ekkor villant át az agyamon először, hogy sikerülhet kikerülni innen. Ám ekkor betoppant kampós és az össze vissza háborgó, magyarázó vízóra olvasó Jax. Na itt elszabadult a pokol. Kampós felkapott egy tőrt és belém vágta. Hála égnek csak a karomba talált. Majd belelőtt mindenkibe, kivéve Jaxbe mert ő időközben az adóvevőt megkaparintotta és segítséget hívott, majd a késével nekiesett kampósnak.
Fél percen belül berontottak a többiek is, de nem volt idejük kampósra, ránk ( a súlyos sebesültekre kellett figyelniük azonnal)


 Közölünk természetesen én voltam megint a bűnbak. Járni sem tudtam, mivel amit kilőtt a pisztolyából töltény a bokámba fúródott. Tökéletes lövés volt tőle. Oxána és Justas közös erővel kivonszoltak a járgányukig, majd visszamentek Jasonért, Jakubért és Jaceért. Közben Jax fedezte őket, de feleslegesen. Ugyanis kampós egyszer csak fogta magát és felszívódott. Egyszerűen még most sem vagyunk képesek felfogni, ez hogy történt, de nem érdekel. Mi élünk, ez már nagy dolog.Úgyhogy fogtuk magunkat és hazamentünk, azaz a svéd nyomozó nőhöz vittek minket. Majd a kocsiban elájultam..... 


Ébredésem után különböző műtétek vártak ránk. Rengetek munkát szereztünk a svéd sebészeknek, melyeket  ők készségesen teljesítettek. Egy rossz szavuk nem volt ránk, sőt hősként tekintettek ránk, mert nem nyavalyogtunk. A legjobb, hogy a hírünk a svéd sajtót bejárta, kampóst már körözik és rengetegen fogják a pártunkat és segítenek nekünk. Szóval, összességében, jól jöttünk ki ebből. Csak pár hétig nem állhatok lábra. de ezt már kibírom...

Egy pokoli hét kampóssal

Utolsó beszámolóm közvetlen a nagy út előtt írtam. Azóta már Svédországban vagyunk mind és már újra együtt. Sajnos, az utóbbi hét napot eléggé távol töltöttük egymástól, hála Kampós őrült terveinek.


Indulás előtt a legrosszabb rémálmomban sem gondoltam arra, hogy már az első nap elbukik a tökéletes tervünk. Pedig pontosan ez történt. Rengeteget autóztunk Lengyelországban, totál kifáradtunk mire átértünk a határon. Tiszta tompák voltunk már, úgyhogy egy benzinkútnál kicsit felüdültünk. Mi hárman (Jakub, Jace és én) amíg a többiek kávéztak, kimentünk a mosdóba. Na ez az, amit nem kellett volna. Már az is gyanús volt, hogy az ajtó nem volt bezárva. Tudhattuk volna, hogy van bent valaki. De bementünk, és ráadásul az ajtót is becsuktuk, majd mikor bementünk a WC részbe az ajtó után egy hatalmas emberrel találtuk magunkat szemben. Persze ezzel nem is lett volna baj, csak hát volt a kezében egy hatalmas nagy balta. Meg a másik kezén egy fényes kampó. Még fel sem fogtuk, hogy mi van itt, már csak sötétséget láttunk. Jó ideig...


Én már az autóban magamhoz tértem. Rögtön ráeszméltem, hogy nem Jace kocsijában vagyok. Meg hát, ott miért is lennék megkötözve?! És ekkor előrepillantottam és a kormány mögött megláttam Kampóst. Több se kellett, azonnal pánikba estem, pedig ez egyáltalán nem jellemző rám. Meglátta, hogy észrevettem, ezért rám fújt valamit és én bekábultam. Vezetett, gonoszul vigyorogva, én pedig szépen lassan elszenderedtem.


Nem emlékszem mikor tértem ismét magamhoz, de előbb mint a többiek. Egy sötét lyukban voltunk, természetesen megkötözve. Egy rácsozott ablak volt az egész "helységben" meg egy retkes ágy. Egyáltalán nem voltak valami kecsegtető körülmények a túléléshez. Ami utána jött az még a helynél is borzasztóbb volt. KAMPÓS. Hála istennek az ott töltött idő nagy részére nem nagyon emlékszem mert minden nap a számunkra kitalált vegyes kínzó módszerek alkalmazása után kiütött minket. De minden nap máshogyan.
Kedden asszem izzított tőrrel bökdösött minket, majd sósavba mártott késsel karcolta a hátunkat, szerdán felgyújtotta a hajunkat majd egy vödör vizet tett a fejünkre. Beteges volt és rémisztő. A többi napot nem is részletezném, mert újra rosszul leszek. Elég ha annyit mondok, hogy minden nap végig bőgtem amíg magamnál voltam, pedig nem szoktam sírni sosem. És nincs annál szarabb, mikor látod, hogy a barátaid, akik végig melletted álltak ugyanúgy szenvednek mint te, és nem tudsz rajtuk segíteni. Szegény Jace. Ő érdemelte meg ezt a kínzást a legkevésbé. Szinte csak pár napja volt velünk, máris bűnhődött, úgy hogy majd belehalt. 


De kiszabadultunk hála Jaxnek és a kommandónak. De azt majd elmesélem később, most jön egy újabb műtét...

Uccu neki, Svédországig nincs megállás!

Előző írásomban említettem, hogy meglehetősen sokat időztünk Lengyelországban. De ezt azért nem hittem volna, hogy csak ma állunk tovább. De mivel is töltöttünk el ennyi időt itt? Elmesélem..


Először is, mióta elhagytam Magyarországot, egyszer nem aludtam még így ki magam, mint itt. Jace volt olyan rendes, hogy nem ébresztett fel minket és nem is siettette a bandát semmiben. Első nap szinte csak aludtunk, nagyon meglátszódott rajtunk az utóbbi egy hónap kimerítő hajszája. Viszont hála Jace segítségének, most új erőre kaptunk mindannyian.


Amint magához tért mindenki, ettünk egy keveset, majd a többiek kicsit jobban megismerték jövendőbeli segítőnket. A legfontosabb része az estének az volt, hogy Jace megígértette velem, hogy ha vége az üldözésnek, visszamegyek Litvániába elbúcsúzni az ottani barátaimtól, majd két hétre ide költözöm, hogy elfelejtsem a rémeket és felkészüljek a hazatérésre.


Ennek nagyon örültem, mert biztosan fogok pár régi ismerőssel is találkozni, meg óriási motiváció, hogy ha véget vetek a kampós ügynek, ide jöhetek. Ehhez persze jelen esetben három fontos dologra szükség van.
Pihent agyak és a nyugodt körülmény megvolt. Már csak terv kellett. Szerencsére esélyünk sem volt nagyon tervezgetni, mert Svédországban egyedül Jaxnek vannak kapcsolatai. Valami Shöle nevű magánnyomozó hölgy, aki ha minden igaz, mire mi odaérünk, kideríti, hogy merre van kampós. A lopott kocsi miatt sem kell már aggódnunk. Átfestettük és eldugtuk egy erdőben, majd Oxána kiderítette, hogy amúgy is lopott volt már.


A hétvégét étel-ital-eszközök vásárolgatásával töltöttük. Szombaton este grilleztünk. Nagyon jól esett így kikapcsolódni, régen nem csináltunk már ilyet. Az időjárás természetesen itt is meglepetést okozott, totál azt hittem, hogy majd meg fogok fagyni meg feszt esni fog, de nem. Az országos meleg rekord napról-napra megdőlt és rettentő hőség volt. Látszólag a helyiek nem nagyon voltak hozzászokva ehhez az időhöz, de élvezték nagyon.


Ennek örömére tegnap elmentünk egy közeli tóhoz és egész nap úsztunk meg eveztünk. Kezdtem egyre inkább otthon érezni magam. De sajnos az a nap nagyon hamar véget ért. Viszont eljött a mai, az indulás napja. Egészen idáig pakoltuk be az összes cuccot Jace furgonjába. Szerencsére beférünk mind, így nem kell az erdőbe visszamenni a kocsiért.


Még Meda leellenőriz mindent útóljára, hogy véletlenül se hagyjunk itt semmit, majd indulás! Terveink szerint egy gyorsétteremben megállunk majd kajálni, majd uccu neki, meg sem állunk Svédországig. Az úton Oxána vezet, a kommandósok a svéd hölggyel próbálják majd felvenni a kapcsolatot, Jukub, Jace és én pedig pihenünk és próbálunk utolsó alkalommal kikapcsolni.


Reszkess Sweden, megyünk!