Mint írtam, Kampóst szökés közben elkapták és ZK Malborkban tartják fogva. Ez egy Lengyel börtön közel a svéd határhoz. Mivel nem volt sok időnk gondolkodni, elég kétségbeesett tervet dolgoztunk ki, ami egy óra alatt el is készült. Így a következő napon már úton voltunk.
Persze a benzin ára az egekbe szökik, így nem tudtunk mindenkit vinni, be kellett érnünk hét fővel. A Lengyel határ közelében a furgonunkat letettük és vadászgépre szálltunk. Szerencsére a csapatból viszonylag sokan kaptak pilóta kiképzést. Oxána, mert rendőr. Jax, Justas és Meda, mert kommandósok. Tudtommal csak Jakub és én nem tudunk vezetni gépet, de ha olyan dolog történne, szerintem simán megpróbálkoznánk vele.
Sajnos a kelleténél több időt töltöttünk Lengyelországban, mert mikor betértünk a ZK ba csak lestek, nem értették, mit akarunk. Lehet, hogy Kampóst, mint tulajdonnevet nem vágták, pedig még le is fordítottam nekik. Így nem tudtuk, hogy milyen néven kapták el. Mattot adott nekünk.
Nem tudtuk, mit tegyünk, órákig gondolkodtunk, de semmi ötlet nem született. Viszont mindannyian tisztában voltunk vele, hogy nem időzhetünk sokág itt, mert lehet már nemzetközileg is üldözöttek vagyunk. Így végső elkeseredettségemben felhívtam Jacet. Őt tavaly ismertem meg, mikor kint jártam iskolai úton Lengyelországban. Pár nap alatt szinte testvérek lettünk. Nagyon nem akartam, hogy bajba keveredjen miattunk, de ha valaki, akkor ő nagyon sokat segíthet és szinte biztosra vettem, hogy fog is.
Pár órán belül meg is érkeztünk hozzá egy Warszavától pár kilométerre lévő faluba. Semmit sem változott egy év alatt, elsőre kiszúrtuk egymást. Nagyon sajnáltam, hogy nem volt időnk élménybeszámolókra az elmúlt egy évről, hanem rögtön a lényegre kellett térjek. Azt mondta, nem leptem meg, mert egy éve egy titokzatos gyilkos hasonló módszerrel falvakat gyilkolt le, de elmenekült Litvániába. Viszont a tegnap esti híradóban benne volt, hogy elkapták, viszont egy napon belül meg is lépett Malborkból. És gyanította, nagy gáz van velem, mert több mint 6 hónapja nem látott facbookon, meg nem válaszoltam neki.
Megnyugtattam, hogy van pár barátom aki segít nekem, és amint vége ennek az egésznek, hazamegyek. Viszont addig az otthoniak semmit sem tudhatnak rólam, még elkezdenének keresni. Azt pedig végképp nem kellene. Szerencsére megígérte, hogy nem mond el erről semmit senkinek, csak had jöjjön velünk. Egyáltalán nem rajongtam az ötletért, de Jakub meggyőzött. Ebben az országban rendkívüli segítség lesz, vele könnyen fogunk boldogulni majd. Elmondta, hogy a Svéd határon nincs vám, így ott nem lesznek gondjaink, de ott kocsival kell mennünk. Felajánlotta, hogy mehetünk az övével, majd megveszi a pálya matricákat is.
Viszont van egy lopott kocsink. Ugye a börtöntől Jacehez nem mehettünk repülővel, így egy autót lenyúltunk. De ezzel majd később foglalkozunk, most higgadtan egy jó tervet kéne gyártanunk. És aludni se ártana....
2012. június 29., péntek
2012. június 21., csütörtök
Már majdnem 100 % os állapotban
Az elmúlt hetekben csak gyógyultam, gyógyultam és gyógyultam. Végre megjött a várva várt hatása a sok gyógyulgatásnak. Nincs lázam, nem folyik az orrom és a fejem sem fáj. Csodálatos és ismeretlen érzés. Ja, és a legjobb, hogy vannak hírek kampósról.
Úgy tűnik voltak/vannak hívei akik segítenek neki a munkáiban. Szóval, velük is számolnunk kell a jövőben. Nem lesz gond, ha eddig boldogultunk ezután is fogunk, de mégis milyen dolog már, hogy egy ilyennek segíteni?! A nagyobb bajunk az, hogy elmenekült. Viszont a szomszédos Lengyelországban elkapták.
Egy ZK Malbork nevű börtönben őrzik. Tény, hogy az ottani közbiztonság magasabb fokú a litvánnál, de miután utánanéztünk a börtönnek kicsit félni kezdtünk. Ugyanis ez egy kevésbé őrzött börtön, közel a tengerhez, ahonnan a sokkal "toleránsabb" Svédországba nagyon könnyen át lehet jutni. Konkrétan, inkább hívnám falusi fogdának, mint börtönnek. Tulajdonképpen csak egy ideiglenes fogvatartóhely 250 es férőhellyel. Szökésre viszont perfektül alkalmas, szóval sietnünk kell.
Kiadni kampóst nem fogják nekünk, ez ami biztos. Mégis mekkorát néznének, ha beállítanának az intézetbe 15 éves forma kölykök meg pár idióta kommandósnak nevezett alak, és követelnék a kampó kezűt?! Több órás gondolkodás után viszont rájöttem, hogy van egy Okszánánk. Aki tény, hogy áruló, de ezt a kintiek még nem tudhatják, mert pályakezdő volt, így még az itteni hivatalosak sem ismerik, csak a helyiek ahol eddig volt. Ezt nagyon jól ki fogjuk tudni használni, mivel rendőr, a kártyái még megvannak, így neki ki kell adniuk. Csak kell egy előzetes kérelem nekik.
Mivel ők lengyelek, Okszánáék litvánok, én pedig magyar vagyok, probléma nélkül meg fogjuk tudni ezt oldani. Szerencsére nekik is vannak kapcsolataik a kintiekkel, és nekem is, hála az iskolámnak. De remélem Okszánának mindent sikerül majd elsőre elintéznie.
Mindenek előtt át kell jutni az országhatáron. Ehhez nagy bravúr kell, mert itt ugye körözve vagyunk. Ha repülővel megyünk, úgy nem állítanak meg a határon minket, csak kell egy kocsi a Lengyelországban történő utazáshoz. Mivel észre fogják venni, hogy engedély nélkül szállunk fel a kommandó gépével, utánunk fognak jönni, így majd egy sűrű erdőben kell landolnunk ahonnan egy minél hétköznapibb járművel kell továbbmennünk. Ehhez viszont még legalább egy hét tervezés kell. Nem akarok még egy rossz tervet. eleget kaptam már miattuk. Eddig minden rosszul sikerült terv után súlyosan megsérültem. Nem kellene még egyszer, lassan bele is halhatok.
Azt, hogy végül hogy, és mit csináltunk, a következő bejegyzésemben megírom, most lázas gondolkodásba kezdek. AKCIÓ INDUL!
Úgy tűnik voltak/vannak hívei akik segítenek neki a munkáiban. Szóval, velük is számolnunk kell a jövőben. Nem lesz gond, ha eddig boldogultunk ezután is fogunk, de mégis milyen dolog már, hogy egy ilyennek segíteni?! A nagyobb bajunk az, hogy elmenekült. Viszont a szomszédos Lengyelországban elkapták.
Egy ZK Malbork nevű börtönben őrzik. Tény, hogy az ottani közbiztonság magasabb fokú a litvánnál, de miután utánanéztünk a börtönnek kicsit félni kezdtünk. Ugyanis ez egy kevésbé őrzött börtön, közel a tengerhez, ahonnan a sokkal "toleránsabb" Svédországba nagyon könnyen át lehet jutni. Konkrétan, inkább hívnám falusi fogdának, mint börtönnek. Tulajdonképpen csak egy ideiglenes fogvatartóhely 250 es férőhellyel. Szökésre viszont perfektül alkalmas, szóval sietnünk kell.
Kiadni kampóst nem fogják nekünk, ez ami biztos. Mégis mekkorát néznének, ha beállítanának az intézetbe 15 éves forma kölykök meg pár idióta kommandósnak nevezett alak, és követelnék a kampó kezűt?! Több órás gondolkodás után viszont rájöttem, hogy van egy Okszánánk. Aki tény, hogy áruló, de ezt a kintiek még nem tudhatják, mert pályakezdő volt, így még az itteni hivatalosak sem ismerik, csak a helyiek ahol eddig volt. Ezt nagyon jól ki fogjuk tudni használni, mivel rendőr, a kártyái még megvannak, így neki ki kell adniuk. Csak kell egy előzetes kérelem nekik.
Mivel ők lengyelek, Okszánáék litvánok, én pedig magyar vagyok, probléma nélkül meg fogjuk tudni ezt oldani. Szerencsére nekik is vannak kapcsolataik a kintiekkel, és nekem is, hála az iskolámnak. De remélem Okszánának mindent sikerül majd elsőre elintéznie.
Mindenek előtt át kell jutni az országhatáron. Ehhez nagy bravúr kell, mert itt ugye körözve vagyunk. Ha repülővel megyünk, úgy nem állítanak meg a határon minket, csak kell egy kocsi a Lengyelországban történő utazáshoz. Mivel észre fogják venni, hogy engedély nélkül szállunk fel a kommandó gépével, utánunk fognak jönni, így majd egy sűrű erdőben kell landolnunk ahonnan egy minél hétköznapibb járművel kell továbbmennünk. Ehhez viszont még legalább egy hét tervezés kell. Nem akarok még egy rossz tervet. eleget kaptam már miattuk. Eddig minden rosszul sikerült terv után súlyosan megsérültem. Nem kellene még egyszer, lassan bele is halhatok.
Azt, hogy végül hogy, és mit csináltunk, a következő bejegyzésemben megírom, most lázas gondolkodásba kezdek. AKCIÓ INDUL!
2012. június 7., csütörtök
Az álom
Reszketem a hidegtől... Már fél napja egy idegen autó hátuljában kuksolok. Tető nincs, kint vadul őrjöng a szél, mindenem szétfagyott. Óriási erőt kell kifejtsek ahhoz, hogy ne essek ki a járműből, de érzem, hogy itt kell maradnom, nem szabad leesnem, mert meghalok.
Pár óra múlva megérkezünk, beraknak egy zsákba, felcipelnek valahová. Nem tetszik ez nekem. Egy üstbe tesznek bele. Nem hiszem el... Meg fognak főzni ebédre. De nem ettek meg. Kihalásztak, rám aggattak valami ruhát és kihajítottak a legfelső ablakon.
Megkapaszkodtam az utamba eső első fában. Élesen tenyerembe vágott, de a fájdalommal mit sem törődve, ágról-ágra, fáról-fára ugráltam, mint egy mókus. Összecsikartam az egész testem, dőlt belőlem a vér, de minél hamarabb és minél messzebbre el akartam távolodni e helytől. Nagyon tempósan haladtam. Egyszer már automatikusan szökkentem a következő fára, de nem jött a kezembe egy ág sem. Ekkor eszméltem rá, hogy vége az erdőnek, és kiugrottam egy vízesés fölé.
Lenéztem, zubogó víz, hegyes sziklák. Ennél rosszabb helyen nem is köthettem volna ki. A zuhanás tíz másodpercében lepergett előttem az életem, elhunyt barátaim arcai jelentek meg előttem. Végül becsuktam a szemeim és becsapódtam egy sziklába. Nem éreztem fájdalmat, de tudtam, hogy ez a vég, meghaltam....
Vagy mégsem? Éreztem... Valaki rázott. Kinyitottam két szemem és a vigyorgó Jakubot láttam magam mellett. Körbenéztem... Az ágyamban voltam. Ezek szerint ez csak egy idióta álom volt. Viszont határozottan leizzadtam alvás közben. Nem tudom van -e valami értelme ennek a hülyeségnek, de ezt majd később megvitatjuk. Most ünneplünk, mert Jakub és Jason megérkeztek hozzánk. Ismét teljes a csapat.
Pár óra múlva megérkezünk, beraknak egy zsákba, felcipelnek valahová. Nem tetszik ez nekem. Egy üstbe tesznek bele. Nem hiszem el... Meg fognak főzni ebédre. De nem ettek meg. Kihalásztak, rám aggattak valami ruhát és kihajítottak a legfelső ablakon.
Megkapaszkodtam az utamba eső első fában. Élesen tenyerembe vágott, de a fájdalommal mit sem törődve, ágról-ágra, fáról-fára ugráltam, mint egy mókus. Összecsikartam az egész testem, dőlt belőlem a vér, de minél hamarabb és minél messzebbre el akartam távolodni e helytől. Nagyon tempósan haladtam. Egyszer már automatikusan szökkentem a következő fára, de nem jött a kezembe egy ág sem. Ekkor eszméltem rá, hogy vége az erdőnek, és kiugrottam egy vízesés fölé.
Lenéztem, zubogó víz, hegyes sziklák. Ennél rosszabb helyen nem is köthettem volna ki. A zuhanás tíz másodpercében lepergett előttem az életem, elhunyt barátaim arcai jelentek meg előttem. Végül becsuktam a szemeim és becsapódtam egy sziklába. Nem éreztem fájdalmat, de tudtam, hogy ez a vég, meghaltam....
Vagy mégsem? Éreztem... Valaki rázott. Kinyitottam két szemem és a vigyorgó Jakubot láttam magam mellett. Körbenéztem... Az ágyamban voltam. Ezek szerint ez csak egy idióta álom volt. Viszont határozottan leizzadtam alvás közben. Nem tudom van -e valami értelme ennek a hülyeségnek, de ezt majd később megvitatjuk. Most ünneplünk, mert Jakub és Jason megérkeztek hozzánk. Ismét teljes a csapat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)