A banda igazi arca

Eddig, amely terveket előre alkottam itt helyben, sorban dőltek össze. Sosem úgy alakult semmi, ahogy azt előre elképzeltem magamban. Ez persze most is így volt, csak most egy óriási hullám döbbenet csatlakozott hozzá.


Tegnap este érkezett meg Jax elit gyilkosokból álló bandája. Kiderült nem is duó, hanem trió, csak az egyiküknek el van törve a karja. Medát és Justast már név szerint ismertem, a törött kezűt viszont nem. Nagyon halkan beszélt, a többiek azt mondták eleve is csendes típus, viszont szemrebbenés nélkül a szeme közé lő akárkinek 150 méterről. Ő Danny, a "fél karú rabló". A trió tagjai nagyon idétlen nevekkel illették egymást, látszott, a munkán kívül ismerik a jókedvet. Egyébként nekem nagyon rokonszenves emberek voltak. Hakän kicsit gyanakodva méregette őket érkezésük után, de meggyőztem őt, hogy ők csak segíteni akarnak. 


Az este még nem foglalkoztunk semmilyen komoly dologgal, inkább ismerkedtünk. Megtudtunk egyet s mást a banda tagjairól. Például Meda a legharciasabb az egész trióban, alig érez fájdalmat, harc során foggal-körömmel küzd. Vagy Justasnak a mániája a szilvás bukta. Meda szerint a szilvás buktát is megverné. Dannyől nem tudtunk meg semmit, nagyon félénknek bizonyult. Jax szerint majd feloldódik a vadászat során. Mikor vége lett a jó hangulatú estének Danny odajött hozzám és a fülembe súgta: -"Nyugodj meg. A te életed nem hagyom, hogy tönkre tegye." Ezt senkinek sem tűnt fel, mert már mindenki  bement  szobájába, így nem kérdeztem meg azt, hogy hogyan értette ezt a kijelentést, inkább elmentem én is aludni.

Jax kommandója

Menekülés, kétségbeesés, pánik, éhség, szomjúság, kimerültség. Legjobban ezek a szavak jellemezték az elmúlt hetem. A kampós elleni hajtóvadászatot egyáltalán nem ilyennek képzeltem, most azzal vigasztalom magam, talán fordul  a kocka. Nagyon nem jó dolog  a bujkálás, persze ezt eddig is tudtam, de a mértékéről csak most szereztem tudomást. Egyáltalán nem mutatkozunk emberek előtt a városban egy hete. Senki sem tudja mi van velünk, csak mi így öten egymásra utalva. Jakub- akit mióta ott vagyok ismerek, legjobb barátom lett. Brian- akinél jobb tározottabb támogatót lehetetlen találni. Hakän- akivel sorstársak vagyunk, semmi pénzért nem hagynánk, hogy a másiknak baja essen. Jax- az ikrem, ugyanazt élem amit ő 13 éve élt át, és bármit megtesz, hogy megmentsen. És itt vagyok én- az első számú célpont. Elég nehéz szerepem van ebben a dologban, ugyanis ha kampóssal akarunk valamit, nyilván meg kell mutatni magunkat neki. Csakhogy neki konkrétan elsőnek én kellek, szóval ha valamit akarunk a csali természetesen én leszek. Nem mintha félnék meghalni vagy ilyesmi, csak még erre nem állok készen. 


Aztán Jax előállt egy ötlettel. Minek nekünk itt csaliskodni meg menekülni feszt, amikor tök mindegy ki öli meg kampóst, csak haljon meg. Ezzel arra célzott, hogy van egy hidegvérű gyilkosokból álló titkos csoportja és ha bevonjuk őket, gond nélkül lemészárolják kampóst, ha úgy adódik. Nekem tetszett az ötlet, így nem nekem kell kivégeznek a gyilkost, és a kockázata is kevesebb hogy én halok meg. A bandát meg nem kell félteni, több híres gyilkost is eltettek már láb alól, észrevétlenül. A megtisztelő feladat természetesen az enyém volt, hogy hívjam fel őket és beszéljem rá a gyilkosságra a duót. Nem volt túl nehéz, annak ellenére hogy remegve, totál idegbetegen tárcsáztam, és szinte csak dadogtam. Ismerték az ügyem Jax jóvoltából, és már többször gondolkoztak azon, hogy lepuffantják kampóst. Meda és Justas duója a bérgyilkos csapatunk lett. Holnap érkeznek a városba, már várom, hogy megismerjem őket, és kitaláljunk valamit. Addig is megpróbálok szunyókálni pár órát...

Én előre megmondtam...

Ez a hét, mint minden másik, természetesen eseménydúsan telt. És még most sincs vége. Pedig már mindenkire ráférne egy hatalmas pihenés. Természetesen ez lehetetlen, most még aludni is nehezen alszunk, mert tudjuk, hogy 100%-os közvetlen veszély fenyeget mindannyiunkat. Kampós bármelyik pillanatban lecsaphat.


De kezdjük az elején. Hétfőn majd kimúltam az iskolában, ugyanis amint beértünk, megrohamoztak minket, kérdezgettek tök érthetetlenül. Hamar elegem lett mindenből, így egész nap csak menekültem az emberek elől. Persze az osztály elől nem volt menekvés, viszont Brian magától értetődő módon bevédett, így elég volt egyetlen egyszer elmondanom, hogy mi történt.


Brian egész héten mellettem volt, nagyon sokat segített a jelenlétével, főleg az első két napon és pénteken. Péntek... 13.-a .... Pokoli nap volt. Ugyanis csütörtökön az esti híradóban bejelentették, hogy a kampós gyilkos meglépett az ország legszigorúbban őrzött börtönéből. Sokkolt a hír, bár nem volt meglepő, számítottunk rá. Egy pillanatig sem bíztunk benne, hogy kampós a börtönben marad két hétnél tovább. De hogy egy hetet nem bírták ott tartani... Nagyon sürgős dolga akadt. Minél hamarabb ki kell nyírjon minket.


Emiatt pénteken már be se mentünk az iskolába. Helyette új lakóhelyet kerestünk. Mindannyian tudtuk, itt meg fog találni minket, értelme nincs elbújni előle. Úgyhogy szépen fogjuk magunkat, új helyet keresünk, és próbáljuk kampós búvóhelyeit felfedni. Nem lesz könnyű, hamar ránk találhat, de kockáztatnunk kell. Holnap a város alatti csatornákba fogunk merészkedni. Sajnos nem kirándulunk és kalandot keresünk, lehet meg is halunk.. De legalább mi megpróbáltuk... Majd beszámolok a lent átéltekről, ha túléljük.

Hakän kiszabadítása

Mint egy hete megírtam, sürgősen ki kellett találnunk valamit. Szerencsére nagyon kreatívak voltunk, jobbnál jobb ötleteink voltak az esetleges esetekre, csak hát nem tudtuk ez a szörnyeteg hová vitte Hakänt. Így a legtöbb időt azzal töltöttük, hogy belegondoltunk abba, hogy milyen hely az ideális kampósnak. Természetesen olyan hely, ahol ő van előnyben. Ez szerény véleményem szerint egyedül az iskola tornaterme lehetett, mert ott aztán tényleg béna vagyok. Viccet félretéve bejártuk az egész várost, a híd alatt is jártunk, de sehol semmi. Nagyon kétségbe voltunk esve. És ekkor végső ötletből bementünk az iskolába, hátha ott tudnak valamit róla.


Az igazgató csak nézett, mikor előadtuk, hogy nem találjuk, a telefonba csak fura nyüszítéseket hallottunk, és aggódunk miatta. És ekkor rontott be a takarítónő. Nagyon sok baromságot mondott egy perc alatt, szinte levegőt se vett. El nem tudtuk képzelni, mit láthatott, de nagyon kétségbe volt esve. Miután az igazgató kiküldött minket és őt, szépen megkértük mondjon el pontosan mindent. Azt hitten ott dobok egy hátast. A nő azt állítja, hogy a tornaterem szertárából nyöszörgést hall.


Mint akiket puskából lőttek ki, úgy rohantunk a teremig. Ott sem bizonytalanodtunk el, berúgtuk az ajtót (amiért biztos büntetést kapunk majd). Első dolgunk az volt, hogy nyissuk a szertárat, de zárva volt és nem volt kulcsunk, úgyhogy visszaszaladtunk érte. Szerencsére a takarítónő nem  problémázott, odaadta nekünk rögtön. Mikor visszaértünk, éreztem, hogy itt valami nem stimmel. A kötelek le voltak eresztve. De mi hozzá sem nyúltunk. Van itt még valaki rajtunk kívül. Nem izgattuk magunkat, berontottunk a szertárba és megpillantottuk Hakänt összekötözött testtel, összevagdosott karokkal, lábakkal. Gyorsan kiszabadítottuk a kötésből és indultunk volna vissza, csakhogy a tornaterem ajtaját bezárva találtuk.


Eszembe jutott hogy amíg Hakänt szabadítottuk ki, a kulcsot ott hagytuk a földön, tehát visszaszaladtam érte, de a kulcs már nem volt ott. Csak egy pillanatig bambulhattam el, mert a következő másodpercben egy baromi hegyes penge karcolta végig az arcom, majd feltépve a pólóm az egész felsőtestem. Ott álltam szemtől szembe kampóssal. Mozdulni, kiáltani nem tudtam, úgy le voltam döbbenve. Aztán sikerült összeszednem magam, mielőtt a fejem lekaszabolja és végrehajtottam egy hátraszaltót, egy segélykiáltással kombinálva. A következő ugrásom sokkal jobban sikerült, ugyanis átugrottam a magasugráshoz használt rudat, és ugyanakkor megszereztem egy kézilabdát. A harmadik mozzanat során már a többiek is ott voltak rúgták, vágták ahol érték, és végül kihasználva a labdát eszméletlenné tettük. Még jó, hogy kézilabda az egyetlen sportág amiben jó vagyok, körülbelül 4 méterről teljes erővel pofán vágtam, úgy hogy a fogsora majd kiesett. Remélem egy darabig meglesz neki ez az emléke.


A szép kis akciónk szóltunk az igazgatónak, aki jól lehordott minket (de ezt kellett tennie). Viszont utána a rendőrség bevitte kampóst, úgyhogy úgy tűnik egy darabig nyugtunk lesz, de tuti hogy ki fog szabadulni, elég gyenge itt a közbiztonság. Ami érdekesebb, Hakänt olyan sokk érte, hogy még máig nem tud erről beszélni. Majd ha rendbe jön talán tud mondani valami érdekeset. Addig is nagyon vigyázunk rá, és nem hagyjuk, hogy többé ilyen történjen.

Közel a gyilkos

Süvít a szél, az ablakok remegnek. Utálok erre ébredni. Pedig az utóbbi időben hozzászokhattam volna már ehhez. A litván időjárás rendkívül szeszélyes. Pár napja még fagyiztunk, az évben először, most pedig lassan újra be kell kapcsolnunk a fűtést. 120 kilométer per órás szél fúj, hamarosan leszakad az ég. Óriási készültség van a környéken. Amúgy is, ez az idő tökéletes a gyilkolásra. Vegyük alapul csak a tegnapi napot...


Tegnapelőtt már volt tanítás, így voltam iskolában is. Elég laza napunk volt, ugyanis csak Péntekre kellett bemennünk. Litvánból feleltem egy 4-est, igaz hogy Brian végig nagylelkűen súgott, de nagyon büszke vagyok magamra, mert eddig ez a legjobb jegyem litvánból. Jakub sajnos beteg, így ő nem tudott velem lenni suliban, úgyhogy egész nap Brian-re hagyatkoztam. Szerencsére neki ez nem jelentett gondot, egész jól elvoltunk egész nap. Aztán jött a sokk...


Sétáltam hazafelé, mikor megcsörrent a telefonom. Felvettem , beleszóltam gyanútlanul, de válasz helyett csak furcsa hangokat és nyöszörgéseket hallottam. Éreztem, hogy valami itt nem stimmel, mert a szám ismerős volt. Letettem. Megint megcsörrent. Ezúttal Jax volt az. Még nem is köszöntem neki, már rám zúdított egy kisebb információ áradatot. " 50 méterre vagyok tőled, hátra ne nézz, veszélyben vagy. Kövesd az utasításaim és tégy úgy, mintha hétköznapi dolgokról beszélgetnénk"  " Rendben"-mondtam- "de akkor rajta, mond el mi is történt a öööö meccsen." 


Jax elmondta, hogy kampós is itt van a közelemben, a hídnál vár rám valószínűleg, ne arra menjek haza. Utána, amíg sétáltam hazáig, mondott mindenféle dolgot, majd mikor beesett az ajtón, rátért a dolgokra. Hakänt elkapta. Valószínűleg őt hallottam a telefonban. Ki kell szabadítanunk, de fogalmam sincs, hogyan. Ezt most tervezzük még. A tervet majd később ismertetem részletesen, most viszont meg kell valósítanunk sürgősen. Nem akarjuk hogy baja essen a barátunknak...