Jax, az iker

Mint írtam, egy hete elutaztunk Vilniusba. Kicsit tartottam a nagy várostól, de feleslegesen. Nagyon jól éreztem magam ott, az emberek kedvesek, a környezete is szép... Már az állomáson éreztem, hogy valami fura van ebben a Jax nevezetű emberben. Valami nagyon ismerős, közös dolog kettőnkben. Aztán amint beértünk a lakásába, a lényegre tért.


A családját kampós mészárolta le 13 évvel ezelőtt. Jax most 27 éves, úgyhogy körülbelül annyi idős volt akkor mint most én. Ő azóta nyomoz és keresi kampóst. Minden apró nyomot követett éveken keresztül, és most úgy gondolja rajtam keresztül közelebb kerülhetünk a megoldáshoz. Emellett kiderült hogy az ük ük nagyapánk egy és ugyanaz a személy. Tudtam, hogy tengerész volt, és sejtettem hogy vannak vér szerinti "rokonaim" a tengeren túl, de hogy pont itt és most találkozom az egyikkel.. Ez nagyon ledöbbentett.


Ami még szembetűnt, hogy tényleg nagyon hasonlítunk egymásra. Nagyon távoli vér szerinti rokonok vagyunk, de akár ikrek is lehetnénk. Ugyanolyan farmerünk és pólónk van, a cipőnk azonos méretű, ételek - italok terén ugyanolyan ízlésünk van. Egyforma magasak vagyunk.... Ha neki adnám a szemüvegem, akkor simán össze kevernének minket, úgyhogy ezt még akár el is játszhatjuk valahol. 


Természetesen azért kutakodtunk is rendesen, de sajnos semmi újat nem tudtunk meg. Ugyanazokat a dolgokat ismertem én is kampósról, mint ő. De mostmár tudom, hogy nem vagyok egyedül, nem egyedüli célpont vagyok. Sőt... Úgy néz ki hárman vagyunk, és nem Hakän a harmadik ember. Ő véletlen keveredett bele. Viszont van egy Fernando nevű 23 éves spanyol ember, akinek a családját szintén a mi kampósunk gyilkolta le 9 évvel ezelőtt. Fel kell majd vennünk vele a kapcsolatot. Már csak a módját kéne kitalálnunk... Addig is, jobb ha figyelünk magunkra, mert Jax szerint vadásznak ránk...

Reszkess Vilnius! Jövünk!

Ez a hét teli volt izgalmakkal. Két hetes tanítási szünetet rendeltek el a rendkívüli időjárás miatt. Ilyet sem láttam még sose hogy Hétfőn -10 fok, Kedden +25 .....  Nagyon nehéz elviselni ezt a hőmérséklet ingadozást. Viszont így kicsit jobban tudunk haladni.


Úgy döntöttünk, nem várunk, ma elmegyünk Vilniusba és az országos könyvtárban kutakodunk. Ahhoz viszont túl kell élnünk több mint 5 órát a vonaton. Szerencsére hozzá vagyunk mindannyian szokva, hogy hosszan utazunk, így nem jelent ez gondot nekünk. Jakubbal és Bryannel utazok, így nyelvi nehézségeim sem lesznek.


Vilniusban az állomáson majd Jax fog ránk várni. Őt még nem ismerem, de sokat hallottam már róla, és beszéltem is vele rengeteget. Szinte biztos, hogy nagyon jól meg fogjuk érteni egymást. Ő még az én tört, angolos litván szóhasználatom is gond nélkül felfogta. Emellett Jakub mindig vele hasonlított össze, így gondolom sok a hasonlóság kettőnkben. Láttam róla egy tavalyi fotót a litvánok közösségi oldalán, és a legszembetűnőbb a kék sálja. Meg is fogadtam, addig haza nem megyek innen, amíg nem szerzek magamnak egy olyat. A kis csapatunkból egyébként ő tud legjobban angolul, úgyhogy lehet mi majd úgy beszélgetünk....


Sajnos okunk is van a sietségre. A héten az egyik osztálytársam meggyilkolták. Valami görbe, hegyes fémmel felszakították a torkát. Állítólag két perc alatt elvérzett. Ezért joggal gyanakodunk arra, hogy aki le akar vadászni, az tudja hogy itt vagyok. Úgyhogy jobb lesz minél hamarabb akcióba lendülni.

Események a köbön

Sajnálatos módon az elmúlt két hétben nem tudtam jelezni magamról, ugyanis eléggé felpörgött az élet. Most viszont van egy szabad délutánom, mert Jakub, Hakän és Jason meccsen vannak. Jobbnak találták azt, hogy itthon maradok, elég nagy a város ahová mentek, nem akarták, hogy eltévedjek. Én pedig nem ellenkeztem, gondoltam beszámolok az elmúlt két hét eseményeiről.


Elkezdtem iskolába járni. Meglepő módon pár hét után még nem sír a szám, sőt egész barátságos hely az iskola. Kezdem megszeretni az osztálytársaimat is. Egész jól kijövök mindenkivel, beleértve a tanárokat is. Legtöbb órán Brian mellett ülök, de van hogy Jakub is velünk van. Sajnos ez a ritkább eset, ez akkor szokott bekövetkezni, amikor testnevelés, rajz, ének vagy angol óránk van. Rengeteg segítséget kapok a srácoktól, minden délután "litvánozunk" kicsit, így az elégséges színvonalt talán hozom majd a dolgozatban. Ma estefelé átjön majd Brian és segít a házimban, mert nagyon elakadtam a helyesírás résznél.


Eddig még nem is igazán vettem szemügyre őt. Pedig nem egy könnyen felejthető figura, persze jó értelemben. Mély kristályzöld szemei vannak bennük kis barna folttal. Ahol megjelenik, ott dermedté válik minden, olyan erős a kisugárzása a szemeitől. Ha ölni lehetne tekintettel, őt kétséget kizáróan remek gyilkos lenne. Sokan félreismerik, azt hiszik róla hogy "csendes gyilkos", pedig nem az. Nagyon jó fej és barátságos na meg segítőkész. Két hét alatt a legjobb barátom lett az osztályból.


A héten találtunk egy viszonylag használható nyomot is. Egy cikk volt 10 évvel ezelőttről. Beszámolt egy gyilkosság rohamról és arról hogy minden áldozatnak elvágták a torkát. Alatta pedig beszámoltak kampós legendájáról és híveiről. Ezek szerint vannak követői. Ez szörnyű.. Úgy néz ki itt eléggé komolyan viszik a legendát, ami lehet hogy nem csak legenda... A következő cikken is fennakadtam egy darabig. "Meddig tart még a kampós őrület?   Olivia Situva"  Elég érdekes cikk volt, a nő váltig állította hogy ez nem csak egy legenda és véget kell vetnünk kampós életének.


Ezen felbuzdulva meglátogattuk a szerkesztőséget, érdeklődtünk az újságíró iránt, de csak annyit mondtak hogy már nem dolgozik itt. Úgyhogy maradtunk az internetnél. Jakub talált rá. Egy cikk volt két hónappal a nő tudósítása után. "Felmetszették a bátor újságírónő torkát" címmel. Úgy látszik a nyilvánosság előtt kampósról beszélni nem a legjobb ötlet. Ezek szerint minden ilyen dolgot titokban kell tartanunk.


Eddig két embert vesztettünk el, ha én is belehalok a küldetésbe, Hakännak kell bevégeznie mindent. De nem halhatok meg, mert vissza kell térnem az otthonomba. Bár remélem otthon halottnak hisznek és már nem keresnek semerre.  Mit mondok majd Ryan és Adrian szüleinek? Hogyan fogok viselkedni? Mi lesz Hakännal, Briannel, Jasonnel és Jakubbal? Rengeteg kérdés van még bennem, viszont kezdem úgy érezni, hogy nem sokára vége lesz mindennek. Pedig már kezdtem megszeretni ezt az életet...