Az előrelépés hete

A lábam meggyógyult teljesen. Végre rendesen jövök, megyek, tudok szaladni meg minden más. Nagyon jól érzem magam a bőrömben most, remélem innenstől kezdve nem lesz semmilyen sérülésem. Mostmár hivatalosan is rendben van mindenki.


Azért a héten még pihentem teljes munkaidőben, de az időm maximálisan jól kitöltöttem. Kiderült, mivel okos telefonom van, rá le lehet szedni egy népszerű Litván közösségi oldalt alkalmazásként és itt beszélgetni az ismerősökkel. Fel is regisztráltam rá, így Hakännal és Jakubbal akármikor tudok beszélni itt. Még nagyobb mák, hogy ez az alkalmazás ingyenes. 


Ezen a hétvégén még pihenés van, mert a csapat meccset játszik. Úgy beszéltük, kimegyek megnézni őket. A jegy sem túl drága, teljesen korrekt. Remélem jó lesz. Meccs után pedig elmegyünk Jakubhoz kielemezni pár régi feljegyzést. Ilyen rémtörténet olvasás színvonalú éjszaka lesz. Nagyon várom már. Most Hakän is velünk tart majd. 

Végre szabadlábon!

Tegnap sikerült lábra állítani. Ettől olyan boldognak éreztem magam, mint még soha. Hakän és Jakub nem győztek biztatni míg végre sikerült. Utána életem legőszintébb vigyorát eresztettem meg feléjük. Leírhatatlan érzés volt. 



Természetesen azért nem rohanhatunk azonnal kampósunk után, pedig szívem szerint azt tenném, de ez így öngyilkosság lenne. Szépen visszavonulunk, éljük a rendes életünket és csendben szerezzük az információkat, aztán egyszer csak lecsapunk. Ez jól hangzik, de nem lesz ilyen egyszerű kivitelezni. De mi mindent megteszünk. Hakännak és nekem egyformán fontos ez a küldetés, Jakubnak meg fontos a mi biztonságunk.


Először is még egy hétig nem futhatok, csak lépegethetek. Másodszor otthonom sincs... Egyedül nem igazán vágyom vissza a bunkerba... Szerencsére Jakub és Hakän felváltva "befogad" így éhen nem halok és lesz hol aludnom... De ez nagyon megalázó dolog. Úgyhogy amíg nem leszek totálisan jól minden tőlem telhető adatgyűlytés olvasást megteszek. Majd a legközelebbi meccsükre is kimegyek az embereket figyelni. Sose lehet tudni hol bukkan fel a mi emberünk és hogy Hakänt hol figyeli.


És szerintem mostanában igenis figyeli... Teli van ilyen hírrel a helyi újság. Mostanában rengeteg, szinte minden nap történik egy gyilkosság a környéken. A támadóról persze senki sem tud semmit, csak annyit hogy valami görbe micsodával vágja el áldozata torkát. Nem lepődnék meg, ha kiderülne arról hogy egy kampó az. De ezek csak feltételezések, majd a későbbiekben kiderül/kiderítjük hogy mi is ez. Addig éljünk túl mindent... ;)

Hakän története

Mint említettem, hadirokkant lettem egy jó darabig... Szerencsére az állapotom egyre jobb lett. AdrianánJakub nem tudja min mentem keresztül és miért jöttem ide, Hakänról pedig alig tudok valamit... Úgyhogy jelenleg sokkot fogok kapni, ha meglátok egy kampósos dolgot.  viszont sajnos belehalt sérüléseibe tegnap este. Elég cinikus dolog, hogy eddig bírta, de péntek 13- felmondta a szolgálatot a szervezete. Nem szívesen mondom ki hangosan, de egyedül maradtam.

Viszont amit írtan Hakänról kicsit hazugság... Tegnapig volt úgy hogy csak egy rendes segítőkész ember, tegnap viszont egy egészem más oldalról ismertem meg. Elmesélte az egész eddigi életét, és azt hogy miért akarja, hogy megtaláljuk kampóst minél hamarabb.. Hátborzongató volt... 

Hakän május 12, -én született. Teljesen rendben volt, haza is vihették még aznap. Aztán 13-án mindössze egy naposan elvesztett mindent amije csak volt...Késő éjjel betörtek hozzájuk, szüleit elrabolták (azóta se tudni mi van velük), őt pedig egy hegyes konyhakéssel megcsonkítottak. A lábán azóta is ott van egy mély karcolás. Nagyon le voltam döbbenve... Hát még az azok utáni dolgokon... Mint kiderült, a gyilkos a mi kampósunk volt. Ezt a nevelőszüleitől tudja. Szerencsére a nevelőszülei rendesek, segítenek neki mindenben, mint ha a saját gyermekük lenne. De ez számomra döbbenetes volt.

Így átértékeltem a helyzetet. Számomra egyértelművé vált, hogy Hakänt  kísérti a múltja  és ugyanúgy meg akar menekülni, mint én, így ezt együtt kell megcsinálnunk. Ahhoz, hogy munkához láthassunk, előbb fel kell épülnöm, és kicsit jobban meg kell ismernem őt. Persze Jakub is segít nekünk, de ő csak mint igaz barát, neki nincs köze kampóshoz, csak azt szeretné, hogy nyugodtabbak legyünk és boldogok. 

Hát, remélem sikerül...

UFF!

Mint a cím árulkodik, nem sült el a partynk túlságosan jól. Nem, nem balhéztunk meg ilyenek, egyszerűen csak a sors közbeszólt. Mindjárt el is mesélem...

Minden a legnagyobb rendben kezdődött, az uszodában letusoltunk, rendbe hoztuk magunkat. Útközben vettünk kis rágcsálnivalót, és beállítottunk Jakubhoz. Nagyon boldog volt, hogy elmentünk és jól éreztük magunkat. Játszottunk, énekeltünk, beszélgettünk, ettünk, ittunk, nagyon jó kikapcsolódás volt. Rajtunk kívül Jakub barátja Hakän volt jelen, ők egy csapatban játszanak.

Rendes srác volt, hasonlóan vélekedett a dolgainkról mint Jakub és ő is mindenáron segíteni akart nekünk, mert elmondása szerint az utóbbi időben egy ilyen alak követte őt is. Ezen kicsit meglepődtünk, de nem tulajdonítottunk neki túl nagy jelentősséget, megbeszéltük, hogy majd találkozunk januárban valamikor és beszélgetünk még erről.

És utána jött a fekete leves. Jakub bátyja elindult velünk haza autóval. Így ültünk benne: elől Jakub és a bátyja, hátul mi hárman. Óriási köd volt, így óvatosan haladtunk nagyon. Az erdő széléhez közel egyre sűrűbb lett a köd, már az orrunkig nem láttunk el. És egyszer csak hirtelen a semmiből egy nagy böhöm kamion előbukkant velünk szembe és ... SÖTÉTSÉG.....

Majd az út szélen feküdtem, mellettem Adrian mozdulatlan teste hevert, másik oldalamon Jakub sírdogált.  Ryan teste az ütközést követően, mint egy kislabda berepült az erdőbe a sofőrrel együtt. Ketten maradtunk eszméletünknél Jakubbal, de értelmes, összefüggő mondatokat nem tudtunk kinyögni. Míg nagy nehezen felhívtam a mentőket. Elmondtam nekik hogy baleset történt jöjjenek azonnal, nekünk nincs komolyabb bajunk viszont vannak súlyos sérültek is. Miután letettem valaki egy késsel nekem ugrott.

Jakub, a nincs komolyabb bajunk kijelentésem enyhén félreértette. Nagyon feldühödött azon, hogy ilyet mertem mondani amikor a bátyja 100% hogy halott, és hiába magyaráztam neki hogy ez most a testi sérüléseinkre vonatkozott, képtelen volt felfogni, csak hadonászott és néhány helyen belém vágott. Sikerült nekem is párszor meglepni őt, próbáltam elvenni tőle a kést, de túl erős volt... Így csak magába vágott párat. Ennek az állapotnak egy másik kamion vetett véget, mivel annyira el voltunk foglalva a verekedéssel az úton, nem vettük észre hogy jön valami, és nem tudtunk kigurulni teljesen előle, így a kamion egyenesen átgázolt a lábainkon... Újabb SÖTÉTSÉG....

Két nappal később ébredtem a helyi kórház intenzív osztályán Jakubbal. Ő is így emlékezett a történtekre, nem győztünk bocsánatot kérni egymástól, mert a sérüléseink nagyját egymásban tettük. Adrian nagyon súlyos állapotban van, csak imádkozni tudunk, hogy túlélje, Ryan halott, Jakub bátyja halott....  Így minden eddigi tervem felfordult. 

Tegnap volt bent Hakän, hozott enni inni nekünk, beszélgettünk. Megtudtam, hogy az esetünket különösen nagy hévvel vizsgálják. Elképzelhető, hogy gyilkossági kísérlet volt, nem pedig baleset. Úgy néz ki a srác tud valamiről, amiről én nem....