A meghívás

Szerencsére a kétségbeesésünk nem tartott sokáig. Tegnap Jakub a kezünkbe nyomott három borítékot majd eltűnt. Furcsának éreztük titkolódzását, de nem bírtuk sokáig visszafogni magunkat, kinyitottuk a borítékokat. Hát óriási meglepetés volt benne. Meghívót kaptunk a szilveszteri partyjára. Mindenre felkészültünk, de erre nem. Az állunk a földet érte csodálkozásunkban, alig tudtunk magunkhoz térni. Nem voltam róla meggyőződve teljesen, hogy jó ötlet lenne elmenni, de tény hogy egyből jobb kedvünk lett és fel lettünk tüzelve.

Kis érvelés után úgy döntöttünk természetesen elmegyünk, de előtte az uszodában kicsit rendbeszedjük magunkat. Végül is kijár nekünk ez az egy nap, hogy jól érezzük magunkat. Viszont először fog előfordulni, hogy a szállásunkat teljesen magára hagyjuk, nem fog ott őrködni senki, csak az erdő. Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy nem jár arra senki, de ez üres duma, többször is fedeztünk fel nyomokat arrafelé, de máig nem jöttünk rá hogy honnan származnak. 

Utána jött szóba hogy mit vigyünk magunkkal. Egy kis kaját csak illene vennünk a boltban, csakhogy szinte semmink sincs.. Ez dühítő volt, de azért egy chips beleférhet. Remélhetőleg az istenek is velünk vannak és a mai nap nem zaklat senki váratlan látogató minket. Majd beszámolok a buliról meg hogy hogyan oldottuk meg az iratok elrejtését, de csak később. Addig is BUÉK mindenkinek! :)

Egy újabb hét

Üdv újra mindenkinek!

Jelenleg mindenki hullafáradt kis csapatunkból, állítom egy hullának több életkedve van mint nekünk. Közülünk is Jakub, a focista srác a leglelkesebb. Ezen a héten kétségkívül ő tartotta bennünk az életet. Nem kértünk tőle semmit, ennek ellenére mindent megtesz értünk. Többször kérdeztem miért teszi, de csak annyit mondott, hogy mi is megtennénk érte. Így érezte jól magát, hogy segíthetett.

4 napja végeztem a legendás könyvvel. Rengeteg dolgok megtudtam amit szerettem volna. Ennél a könyvnél nagyobb segítséget nemigen kaphattunk volna. Minden, egyszerűen minden stimmelt amit olvastunk és gondoltunk. Nagyon ijesztő volt rádöbbenni, hogy egy percig sem tévedtünk, igazunk volt. Létezik kampós, öl, gyilkol, bosszúkat áll. Mint kiderült, nem mi vagyunk az egyetlenek az étlapján, rajtunk kívül 3 ember életét akarja megkeseríteni. Ezt a három embert természetesen figyelmeztetnünk kell, mondjuk szerintem már tudják ők is a bajt.

Először magunkkal kéne kezdeni valamit. Most hullafáradt mindenki, lassan mozdulni sem bírunk, nincs meleg víz, áram és mínusz 20 fok van. Valamit sürgősen ki kell találnunk, mert így itt fogunk meghalni mind. Jakub megpróbál szerezni nekünk fürdőhelyet és ételt, de nem bízhatjuk magunkat rá teljesen. Szóval most teljesen kétségbe vagyunk esve. 

Remélem nem lesz itt vége. Ez majd kiderül.

Végre van INTERNET!

Először is szeretnél elnézést kérni mindenkitől, hogy csak most írok beszámolót kalandjaimról. Harmadik éjszaka után az a kellemetlen meglepetés ért minket, hogy a gyárat mellettünk bezárták így a wifi kapcsolatnak annyi. Ezért törtem én fel 6 óra szenvedés árán, hogy megszűnjön. Nagyon le voltunk törve, szinte minden kapcsolatunk megszűnt a külvilággal. Nem valami jó kezdet...

Egészen két hétig minden nélkül bolyongtunk, próbáltunk tájékozódni, felfedezni a környezetünket. Ez rendkívül jól sikerült. Megtudtam a városról egyet s mást. Sajnos Adrian lebetegedett a 40 fokos lázára kellett vennünk csomó gyógyszert, rengeteg pénz ráment az utazásra szánt összegből. Ő még most is lábadozik.

Közben, kivettem neki pár legendákról szóló könyvet hátha van valami, és akkora szerencsém volt hogy az nem igaz. Volt benne egy történet egy kampós nevű gyilkoló őrültről. Még az évszámok is egyeztek. Visszamentem a könyvtárba és elkezdtem konkrétan erről érdeklődni. A könyvtáros először nagyot nézett, de minden ellenvetés nélkül elémtolt egy " Kapmókéz legendája" című könyvet. Azonnal megörültem neki, robogtam is vele vissza.

Igen ám, de annyira boldog voltam, hogy rossz irányba indultam és eltévedtem.  Méghozzá olyannyira hogy a városi focicsapat stadionjánál kötöttem ki, ami tudomásom szerint a város legszélén van. Csak nem azon a szélén ahová nekem kéne menni. Nem tudom mi történt velem, általában kreatív vagyok, de itt teljesen lefagytam. Nem volt telefonom, kajám, pénzem. Nem volt semmim és kikötöttem egy vadidegen helyen, teljesen egyedül. Totál kétségbe voltam esve, olyannyira hogy odajött egy ember hozzám.

Először bepánikoltam, nem tudtam mit akarhat tőlem, mióta itt vagyunk egyetlenegy idegen ember nem szólt hozzám, a könyvtárost kivéve. Köszönt nekem egy "Labas" -t én meg majd felugrottam a park legmagasabb fájára. Utána nagyjából sikerült lehiggadnom, megkérdeztem tőle hogy kicsoda és mi a baja. Szerencsére tudott angolul, így megértettük egymást. Jakubnak hívták, 15 éves, a helyi ifjúsági csapat csatára. Azt mondta meglátta az arcom egy pillanatra és úgy tűnt neki hogy valami nagyon nincs rendben velem. Mondtam, hogy ez így van és megkérdeztem hogy nem tudja-e hogy az erdő merre van. Nézett nagyokat, mit akarhatok egy erdőben... De azért elvezetett oda, a végén már nem bírta magában tartani és megkérdezte hogy miért akarok az erdőbe menni. Mondtam, itt lakom, bonyolult ügy. Utána elköszönt és a lelkemre kötötte hogy ha ételre vagy valamire szükségem van hívjam fel, segít nekünk. Így jutottam el a város internet caféjába. Eddig fel sem fedeztem. Tegnap mutatta meg a helyet Jakub. 

Legközelebb már tudni fogok innen írni akármikor :)  Mellesleg úgy néz ki, Jakub is a csapatunk tagja lesz. De megegyeztünk vele hogy akármi van ő a háttérben marad, és szerzi nekünk az információkat a helyi sztorikról :)

Nem is olyan rossz hely Litvánia!

Még tegnap este útnak indultunk, mert éjszaka kisebb eséllyel vesznek észre minket, így ma délutánra megtaláltuk leendő otthonunkat. Klaipédától kb 10 km re egy erdőben bolyongtunk reggel. Adrian egy nagy fekete izét fedezett fel az erdőben. Mint kiderült, az egy ház volt. Kis rendbetevés után egész ház kinézetű is lett. Amekkora mákunk volt, ott volt nagyon közel a víz és egy erőmű is. Az erőmű internetjét ádáz örömmel lopom most is, emellett óriási könnyebbség ez így nekünk. Az áramot nem nagyon tudjuk viszont megoldani... Majd teszünk valamit, egyenlőre viszont van egy elemes régi rádiónk. A kunyhó tulajdonosa hagyhatta itt. Viszont rémisztő hogy ha bekapcsolom, csak egyetlen számot képes játszani. Mégpedig ezt :

Első repülőutam

Tegnap majdnem meghiúsult utazási tervem, reggel 39 fokos lázzal ébredtem, de nem tudott érdekelni az sem. Lábra tudtam állni és ennyi. Elég lassan készültem el, a vonatot majdnem lekéstem, szidtam mindent és mindenkit, de 10 órára ott voltam a reptéren. Az utastársaim is látták hogy nem a legjobb formában vagyok, úgyhogy engedélyeztek nekem egy pár óra alvást. Csak hogy nem tudtam aludni :@ Az a vacak teherszállító gép úgy zötykölődött hogy az nem igaz! Nem hogy aludni nem lehetett, de az utat megúszni hányás nélkül is nagyon nehéz volt.

Dél után pár órával megérkeztünk egy szép reptérre. Nagyszerű. A feltűnést akartuk kerülni a legjobban, erre kitesznek a fővárosban Vilniusban a nemzeti repülőtéren. Ez az utazás egyáltalán nem úgy sikerült ahogy mi szerettük volna. Úgyhogy utána még utazhattunk órákat vasúton, mert kijelentettem hogy buszon nem utazunk, mert hányós vagyok. 

Estére megengedtük magunknak azt a luxust, hogy még úgysem kereshet minket senki, úgyhogy kivettünk egy szobát egy Motelban. Takaros, otthonos kis hely volt, de tudtuk mind, hogy nem maradhatunk majd itt. Nekünk kell otthont kialakítanunk. Úgy döntöttünk, hogy még talán ma itt alszunk és Hétfő reggel vonattal elmegyünk az ország tengerhez közel eső részére. Ott egy erdőben keresünk egy elhagyatott kunyhót, majd otthonná alakítjuk. Remélni merem, hogy lesz a célnak megfelelő hely. Csak ránk ne bukkanjon senki.  

Good luck!

2 nap és indulok a biztos halálba!

Két nap és szombat. Két nap múlva elmegyek.. " Hogy hová még nem tudom" De az biztos, hogy nem egy kellemes nyaralásra. Úgy érzem a biztos halálba megyek ezzel a sebes tervezéssel, nem igazán dolgoztam ki részletesen az útitervet, megszerezni a fontos iratokat és személyes tárgyakat, utána pedig megfejteni a dolgokat, elkapni a gyilkost és visszajönni. Na persze ez nem lesz ilyen egyszerű ahogy felvázoltam, de ennél több biztos pont nincs is ebben a dologban. 

Úgy vagyok vele, vagy sikerül, vagy meghalunk mind. Nem ijedek meg túlságosan tőle, mert ezt meg kell tennem magunkért úgy érzem.

Szóval most kezdem összepakolni a cuccaim, csak a legfontosabbak. Telefon, zene lejátszó, napló és sok toll és színes filc. Nameg az összes pénzem :/ Kint ha minden jól megy lesz internetkapcsolatunk, így tudok tudósítani arról hogy hogy állunk. Nagyon ijesztő lenne abban a tudatban lenni hogy senki nem tud rólunk semmit. 

Indulásig jól kipihenem magam, alszom egy óriásit és teljes erőbedobással indulok majd szombat reggel. Addig is Good luck! :)